A kerékpározás, mint az egyik legfontosabb városi közlekedési mód népszerűsítése és a megfelelő biciklis infrastruktúra kiépítéséért való lobbizás csak egy része a dolognak. Számos befolyásos személyiség és véleményvezér szólalt fel a kerékpárosok jogait korlátozó vagy diszkriminatív szabályozások ellen, több európai és észak-amerikai nagyvárosban, a 70-es évektől kezdve napjainkig. Hálával tartozunk nekik, hiszen a városi kerékpározás sosem volt olyan biztonságos, mint ma.
Richard Ballantine
Amikor Ballatine először, még 1972-ben megjelentette a Richard’s Bicycle Book című könyvét, a nézetei forradalminak számítottak. 1940-ben született, majd miután a hetvenes évek elején beütött az első olaj válság, fontos úttörője lett a kerékpáros ingázásnak. Könyve nem csupán az összes típusú kerékpár teljes leírását és eltéréseit tartalmazta, hanem hasznos információt is kínált a biciklik karbantartásáról és beállításáról. Ezen kívül azt is lefektette, hogy a kerékpárosok elidegeníthetetlen joga minden meglévő út használata. Hogy elősegítse a kerékpározás biztonságosabbá tételét, Ballantine javaslatot tett új struktúrájú utcák és kerékpáros áthajtók kiépítésére is. Habár ma már nincs köztünk, semmi kétség nem fér hozzá, hogy boldog lenne, ha látná, mennyit fejlődött a kerékpározás az olyan helyeken, mint Dánia vagy Hollandia.
David Byrne
A skót-amerikai dalszerző, zeneszerző, író, színész és az újhullámos Talking Head nevű banda vezető énekese illetve gitárosa, David Byrne kerékpáros aktivista is volt. Amikor New Yorkban élt, a kerékpár mindig az első számú közlekedési eszköz volt számára. Byrne úgy népszerűsítette a kerékpározást, hogy a szabadságról és a boldogságról áradozott, amit a bicikli adott neki. 2009-ben adta ki Bycicle Diaries című könyvét és még ugyanebben az évben árverésre bocsátotta összecsukható bringáját, hogy pénzt gyűjtsön a londoni kerékpáros kampány támogatására, amely 1978 óta küzdött a jobb biciklis körülményekért a brit fővárosban. Byrne arról is híres, hogy kerékpártartókat tervez, méghozzá olyan formájúakat, amelyek passzolnak az adott helyhez, mint például a dollárjel alakú a Wall Streeten vagy az elektromos gitár alakú Brooklynban.
Mikael Colville-Andersen
Ha meg kellene neveznünk egy embert, aki a legfőbb közlekedési eszközként népszerűsítette a kerékpározást több európai nagyvárosban is, akkor a kanadai és dán felmenőkkel rendelkező urbánus tervezőre, Mikael Colville-Andersenre esne a választásunk. 2009-ben alapította meg Koppenhágában a Copenhagenize Desing Company nevű cégét, amely új jövőképet alkotott a 21. század városi kerékpározása számára. Colville-Andersen híres a kifinomult megfigyelési technikáiról, amelyeken keresztül sikerül megérteni, mire vagy milyen biciklis utakra van szükségük a koppenhágai kerékpárosoknak. Tudományos módszerek alkalmazásával egy úttörő könyvet jelentetett meg The Choreography of an Urban Intersection („A városi kereszteződés koreográfiája) címmel. Az újságírók el is nevezték a városi bringázás pápájának vagy Justin Bieberének. Az ingázó kerékpározás elhivatott nagyköveteként Colville-Andersent tekintik a „bicikli-sikk” szó kitalálójának, amely a speciális, de csúnya biciklis szerelések helyett a hétköznapi divatnak megfelelő szerelésben való tekerést részesíti előnyben. Elődje, Jan Gehl ideológiai örökségét folytatva, ma a legbefolyásosabb várostervezők közt tartják számon. Colville-Andersen többek között amellett a nézet mellett is kiállt, hogy a tömeges kerékpározás javítana a nagyvárosi életminőségen. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy szemtanúi lehetünk annak, ahogy valóra válik, amiben hitt.
