2004-ben Aussie Mick Hannah is egy ilyen pályán edzett, mielőtt megnyerte a Sea Otter Classic versenyt a kaliforniai Laguna Seca-ban. Steve Wentz, az amerikai DH-versenyző le volt nyűgözve! Úgy döntött, ő is készít egy hasonló pályát, ezzel pedig más versenyzőket is inspirált. Megszületett hát a pump-track fogalma, és a szélnél is gyorsabban terjedt az egész világon. Mindenki akart egyet! Hogy miért lett ilyen népszerű? A pedálozás helyett a bringások testük le-és felmozgatásával szereznek lendületet, emiatt a mozdulatsor miatt kapta az építmény a pumpapálya nevet. Ha egyszer elkapod a ritmust, gyorsan fejlesztheted a technikád! Tekerhetsz, ugrathatsz, és közben remekül érezheted magad egy viszonylag kis helyen.
Figyu, anya, én is akarok egyet!
Akár a hátsó udvarra is építhetsz egyet, de persze minél nagyobb helyet találsz, annál nagyobb és jobb lesz a pálya is. Mr. Severa szerint a legtöbb általa tervezett pump-track esetén legfeljebb 1000 m2 terület állt rendelkezésére. Tervezett néhány magán-pályát is, de a legtöbb munkája a helyi önkormányzatok megbízásából készült. Az európai országok önkormányzatai sokszor hajlandóak pénzt fektetni sportlétesítményekbe a fiatal sportolók támogatásaképp.
Az alapokat hagyd a profikra
Egy átlagos építési folyamatnak két alapvető szakasza van: a tervezés és az építés. A tervezési szakaszban a szakember megalkot egy tervet, amely illeszkedik a helyszínhez. A következő lépés a jogi háttér biztosítása, ideértve számos engedélyt, tanúsítványt, ellenőrzést és jóváhagyást, amelyek bele sem férnének egy cikkbe. Mr. Severa szerint az adminisztráció folyamata akár hat hónapot is igénybe vehet. Ha megkapjuk a zöld lámpát, kezdődhet az építkezés!
Döcögős vagy hullámos?
A pálya kialakítása nemcsak a terület méretétől függ, hanem a jövő versenyzőinek konkrét igényeitől is. Vannak, akik inkább sűrűbb emelkedőket szeretnének, hogy többet ugrathassanak, míg mások kedvelik az enyhébb bukkanókat a kevésbé intenzív gyakorláshoz. A tökéletes pálya általában mindkét fajtát magában foglalja, hogy mindenki megtalálja kedvenc részeit. A leghosszabb pump-track, amit Mr. Severa valaha tervezett, körülbelül 300 méter hosszú lehetett, 10 kanyarral és 30 dombocskával. Az elrendezés megtervezésekor nincsenek szigorú szabályok, kivéve egyet: ne legyen a pályán egyenes szakasz! A pumptrack minden egyes négyzetméterének felfelé, lefelé vagy oldalra kell dőlnie. Pontosan ez az állandó mozgás, hullámzás teszi szórakoztatóvá a kerékpározást. Dolgozzunk sűrű kanyarokkal és maximum 200 cm-es emelkedőkkel! A munka nagy részét otthon is megtalálható szerszámokkal el lehet elvégezni, például csákányokkal, lapátokkal, ásókkal és talicskákkal, de nagyobb projektek esetén egy-két nehezebb gép, például egy kotrógép jól jöhet. A felásott felületet valamilyen rezgést elnyelő anyaggal kell befedni.
Föld, kavics és aszfalt
Kétféle pályatípus létezik az építéshez használt talajanyag szempontjából. Használhatunk egyszerű kavicsos talajt, vagy földalapú aszfaltpályát is építhetünk. Az aszfalt tartósabb és szinte semmilyen karbantartást nem igényel. Ráadásul görkorcsolyázók és rollerezők is használhatják. A kavicsos út könnyen tönkremegy, ha eső után használják, de száraz időben is havonta egyszeri karbantartást igényel. Az árak országonként különböznek, a munkaerő költségeitől függően, de az aszfaltos megoldás körülbelül háromszor annyiba kerül, mint egy földdel felszórt pálya. Ha nem a kertben, hanem a városodban szeretnél viszontlátni egy pump-tracket, vedd fel a kapcsolatot az önkormányzatoddal! Ki tudja, talán megértő fülekre találsz!
