Franciául vagy bringa fanatikus berkekben a „bidon” azaz kulacs, olyan vizes palackot jelent, amelyet a kerékpárosok versenyek vagy edzések során használnak, hogy hidratáltan tartsák magukat. Egy gyors Facebookos rákeresés után megtudhatod, hogy léteznek olyan gyűjtők, akik különféle műanyag kulacsokat halmoznak fel, amelyek egykor híres bringásoké vagy a csapatuké voltak. A legtöbb ilyen közösséget Franciaországban találjuk, olyan fedőnevek alatt, mint Collection Cyclisme et Bidon, Math Vente Bidons Cyclisme vagy Collection de Bidons.
Előbb vagy utóbb minden gyűjtő rájön, hogy érdeklődésének tárgya ritkaságnak számít vagy nagyon nehezen fellelhető, tehát nem egyszerű új elemekkel bővíteni a gyűjteményt. Szerencsére ez nem igaz a kulacsvadászat esetén.
Miután felvételt nyersz egy gyűjtői csoportba a Facebookon, bármilyen kulacsot kínálhatsz eladásra, ráadásul rengeteget találsz az eBayen vagy a gyűjtői oldalakon is, már darabjáért 2 eurótól. A webes keresgélésen kívül a legjobb hely, ahol a legkönnyebben lelhetsz eredeti profi csapatoktól származó kulacsra, az pont a terep, ahol a sport maga is zajlik; a verseny útszakaszok mentén.
Míg régen az első kerékpárosok üvegből készült kulacsokat használtak, amelyeket a kormányhoz rögzített bőr táskákban tároltak, az 1960-as években a vázra szerelhető kulacs tartók váltották fel ezeket, amelyekben alumínium majd később műanyag kulacsokat tároltak. A kulacsok készítésére használt alapanyag nem az egyetlen dolog, ami fejlődésen ment keresztül az idők során. A biciklisek hosszú éveken át rövid megállókat iktattak be, hogy újratöltsék a kulacsaikat a vizes kutaknál, de azért szünetet tartani, hogy ihassanak egy kis vizet (vagy akár bort) olyan elavult dologgá vált, mint a cigarettaszünet. Manapság a kulacsokat az utolsó csepp elfogyasztása után azonnal el is dobják, a gyűjtők legnagyobb örömére és a környezetvédők legnagyobb felháborodására.
Kiszámolták, hogy nagyjából évi 9000 műanyag palackot dobálnak el az élmezőnyben tekerők a Tour de France teljes időtartama alatt. Mindenkinek, aki szabad prédára vadászik, tanácsos a frissítő állomások előtt vagy a hosszú emelkedők elején várakoznia, ahol a versenyzők megválnak a vizes palackoktól, hogy megszabaduljanak minden felesleges plusz súlytól. Annak ellenére, hogy sok eldobott palackot begyűjtenek a szurkolók, még mindig fennáll a veszélye, hogy a hátrahagyott műanyag hulladék, beleértve a vizes palackokat, ételcsomagolásokat és zselés csomagokat, a talajban végzi majd. A környezetvédők már harcot hirdettek az óceán veszélyeztetett teknőseit tizedelő műanyagok ellen, mi lenne hát, ha új hobbiként a szárazföldet is megszabadítanánk a kerékpáros hősök által eldobált palackoktól? A jutalom sokkal értékesebb, mint a pénz, amit az Ebayen kaphatsz értük.
