Ahogy Richard felcsapta a fedelet, még a padláson uralkodó félhomályban is látta, milyen ragyogást áraszt magából a láda tartalma. Először azt hitte, régi pénzérmékre bukkant, miután azonban közelebbről is szemügyre vette a csillogó tárgyakat, rájött, hogy valami egészen másról van szó. Egy egész vagyon volt a dobozban – több tucatnyi érem és történelmi kerékpárversenyek győzteseinek járó díj.
Rápillantott a bevésett dátumokra: nagyon régi értéktárgyak. Néhány érem például a 20. század elejéről származott, de még a legújabb darabok is a második világháború előtt készültek. Richard izgatottá vált a felfedezéstől, azonnal levitte a dobozt a padlásról, és megmutatta apósának, Josef Hanouseknek, a jelenlegi “Veloservis Hanousek” kerékpárbolt tulajdonosának. Tudta, hogy apósa egy régi kerékpáros családból származik, és hogy a szintén Josef Hanousek névre hallgató dédapja még a világháború előtt nyitott egy kerékpárjavító műhelyt Prágában.
Hanousek nagyapa kizárólag kerékpárokat árusító és javító üzletet vezetett, ami azt jelentette, hogy a legtöbb versenytársával ellentétben az ő kínálata nem tartalmazott motorkerékpárokat. A bicikliválaszték viszont széleskörű volt. A helyi modellek mellett a német Dürkopp márkájú és a brit Rudge-Whitworth kerékpárokat is forgalmazta. Feleségével, Eliškával együtt aktív és lelkes bringások voltak, akik soha nem hagytak ki egy alkalmat sem, hogy részt vegyenek a Prágában annak idején gyakran megrendezett kerékpárversenyeken. Mindketten tagjai voltak a helyi kerékpáros klubnak is. Sportolói pályafutásuk során pedig számos díjat gyűjtöttek be. Sok év után ezeket egy dobozba rejtették, amely generációról generációra szállt, míg végül a padláson kötött ki, ahol dédunokájuk, Josef Hanousek veje, Richard Gasperotti találta meg, aki ma már profi MTB-versenyző.
Richard kiöntötte a doboz tartalmát az asztalra, és megvizsgálta, mit lehet kiolvasni a több mint száz évvel ezelőtt készített érmékből. Miközben az érmékbe vésett versenyek és kerékpáros szakágak neveit olvasta, úgy érezte magát, mint egy régész, aki gondosan megvizsgálja a porréteg alatt rejtőző leleteket.
A legnagyobb meglepetést a korabeli vésnökök ügyessége és művészete okozta. Még a csupán helyi jelentőségű versenyek résztvevőit is tökéletes érmékkel jutalmazták, melyek elkészítése bizonyára több tíz órát vett igénybe. A díjak egy részét féldrágakövekkel – leggyakrabban hagyományos cseh gránátokkal – díszítették. Egyes díjak hátoldalán kitűző is volt, így azt a kabát vagy zakó hajtókájára lehetett tűzni, és brossként viselni, amit minden bizonnyal különböző kulturális vagy társadalmi eseményeken hordtak. A feliratok szerint a versenyek a 3 km körüli rövid távoktól a több csehországi várost átívelő távolsági versenyekig terjedtek. Népszerűek voltak az egymérföldes pályaversenyek és a hegyi versenyek is. Valamint, érdekes módon a nők, akiknek akkoriban még szavazati joguk sem volt, a férfiakkal együtt aktívan és sikeresen vettek részt ezeken a versenyeken.
A láda alján négy fénykép is volt. Az egyik a Žižkov-i Kerékpáros Klubot ábrázolta, a második pedig a Hanousek Kerékpárszervízt. A harmadikon Josef Hanouseket szerepelt egy motorkerékpárral, melyet 1913-ban, az osztrák hadsereg tagjaként, a Nagy Háború idején vezetett. Az utolsó képen is ő volt látható, a kerékpárversenyeken szerzett érmeivel. Más idők, más szokások. Néha jó emlékezni a régiekre. Neked is kedved támadt átkutatni a padlást? Sosem tudhatod, mit találsz odafent.
