Valószínűleg azért olvasod ezt a bejegyzést, mert úgy gondolod, tekerni szuper dolog. Ám, ha a dán és holland utópián kívül élsz, lehet hogy csak vakarod a fejed, miközben azon tanakodsz, hogy akkor miért nem csatlakoznak többen? Ma az egyik ilyen visszatartó erőt járjuk körbe – a sznobizmust.
Országúti bringás sznobok
Furcsának tűnik, de a legröhejesebb kinézetű bringásokat azonosítják a kerékpáros sznobsággal. Be kell vallanom, hogy én tökéletesen tisztában vagyok a saját sznobságommal – imádom a bringás ruhákat, imádom a bringákat, imádom az egész kultúrát. A People For Bikes bringás érdekképviseleti csoport foglalja össze az ilyen országúti bringás élet abszurdumait.
Az irónia az egészben, hogy ami nevetségessé teszi a bicajosok kinézetét, az teszi őket sznobbá is. Ami egyben szomorú is, mert az országúti tekerés, a biciklizés legegyszerűbb formája kellene, hogy legyen a kezdők számára. Az sem segít, hogy az übersznobokat, azaz a „Velominátusokat” néha komolyan is veszik.
Mountain bike sznobok
A csorda jellegű csoportban tekeréshez képest a montisok akár felvilágosult szabadgondolkodóknak is tűnhetnek, egészen addig, amíg rájössz, hogy a mountain bike több, különféle eszköz gyűjtőneve. A montikhoz számtalan különböző kerékméret, hajtáslánc és fékrendszer tartozik, az összes elképzelhető szituációra tervezve. Az avatatlanok számára a kifejezések sora zavarba ejtően hosszú. Vegyük csak szemügyre a felfüggesztést.
Hány montis kell egy kerékcseréhez? Hét – egy, aki kicseréli és hat, akik elmondják, szerintük hogy kellett volna csinálni. Majdnem minden bringával kapcsolatos döntésed – látszólag segítő szándékú – kritikára ad alapot. Hacsak nem magától Nino Schurtertől kapsz bringás tanácsot, nyugodtan elengedheted a füled mellett, mit mond egy monti sznob.
Városi sznobok
A sűrűn lakott területek tele kellene, hogy legyenek rövid távokon tekerő bringásokkal. Az úgynevezett Koppenhága-kísérlet tanulsága szerint az autósok és a biciklisek számára is kedvező lenne, ha többen bringáznának. Amitől a városi sznob bringások macsósága még kellemetlenebb, hiszen ahelyett, hogy a kerékpározást egy kellemes dologként tüntetnék fel, azt akarják sugallni, hogy ez egy veszélyekkel teli, kockázatos tevékenység.
A városi bringázás is áldozatául esik a különböző trendeknek és divathóbortoknak. Nincs baj a fixikkel, de szentül hiszem, hogy azért, mert olyan népszerűek, mint egy divatos kiegészítő, ráadásul nem is túl praktikusak, simán elvehetik a kezdő bringások kedvét, akik jobban jártak volna, ha vesznek egy sima sebességváltós bicajt.
Ha már itt tartunk, a fixik mondjuk elég menők. A probléma pedig ebben rejlik – a biciklizés menő. Ha biciklizel, akkor menő vagy. Néha elég nehéz nem sznobnak lenni.
