Sokat szenvedsz tekerés közben, mégsem adod fel. Hogy van most a csípőd?
Az orvosom nemrég közölte velem, hogy a csípőm menthetetlen. Az egyetlen lehetséges kezelés a teljes protézis lenne. A gyógytornászom viszont ragaszkodik ahhoz, hogy együtt éljek a saját csípőízületeimmel, és ápoljam, gondozzam a testem. Elhatároztam, hogy nem vállalom a műtétet, egészen addig, ameddig nem kelt fel a fájdalom az éjszaka közepén. Az új e-MTB nagyon sokat segít nyeregben maradni. Hosszabb utakat meg tudok vele tenni, csatlakozhatok bringás csoportokhoz és sokkal jobb formában vagyok most, mint valaha.
Nehéz megtalálni azokat a kerékpárokat, amik passzolnak hozzád?
A kerékpártervezés hihetetlen fejlődésen ment keresztül az elmúlt években. A megfelelő kerékpár megtalálása ma sokkal könnyebb, mint korábban. Figyelembe véve a magasságomat, olyan gyerekkerékpárt kell választanom, amely rendelkezik minden lehetséges technikai előnnyel, ami a felnőtteknek kell, például hidraulikus tárcsafékekkel és sebességváltóval. Szerencsémre a jelenlegi gyerekkerékpárok a felnőtteknek szánt bringák kicsinyített másai, így minden van bennük, amire szükségem lehet.
Mi volt a helyzet az első bicikliddel?
Akkoriban nem volt más választásom, mint nulláról felépíteni a saját biciklim. Sokszor megpróbáltam összerakni egy olyan bringát, ami passzol a testméretemhez. De próbáltam például öszvér kerékpárt is, aminek az első kereke nagyobb, mint a hátsó. Egy másik kísérlet egy BMX váz volt, MTB villával és 26”-os kerékkel felszerelve. Régebben mindegyik bringám hardtail volt, szóval nem voltak túl kényelmesek a downhill pályákon. Az első igazi DH biciklimet egy barátom, Bolek Krutor készítette, az általa kifejlesztett karbonszálas technológiával. 16 éven át használtam, tökéletes volt!
Most milyen kerékpárt használsz?
Egy E-bike Mondraker F-Play 24-et, amit egyenes Spanyolországból kaptam. Jelentősen megváltozott mostanra a stílusom, kezdetben féltem az akkumulátor súlyától, és nem voltak jó tapasztalataim az XC bringákkal. Több hetes tesztelés után azonban habozás nélkül kijelenthetem, hogy az F-Play az eddigi legjobb kerékpárom.
Miért kezdtél el mountain bike-ozni?
Nemrég sokkoltam magam azzal, hogy kiszámoltam: már majdnem 20 éve bringázom! Az első biciklim egy 20”-es freestlye BMX volt, nehéz acél vázzal. A Dave Mirra Pro Freestyle BMX nevű Playstation játék miatt kezdtem el kerékpározni, anno sokat játszottam ezzel a játékkal. Az orvosom nem javasolta, hogy nyeregbe üljek, még úgysem, hogy nem is gondolta, hogy a biciklizés melyik formáját választom. Ha látta volna az akkori videóimat, biztosan szívrohamot kap, hiszen tele voltak őrült mutatványokkal és esésekkel! Miután kiderült, hogy a freestyle BMX nem az én sportom, montira váltottam. De még mindig hálás vagyok Dave Mirrának, aki bevont a biciklizés világába.
Milyen volt életed első útja?
Úgy emlékszem rá, mintha csak tegnap lett volna. A csehországi Sněžník-torony melletti ösvényen indultam el, onnan gurultam le a völgybe. Mindenféle korábbi edzés hiányában, nagy erőfeszítést igényelt és két napra ki is fárasztott! Az ösvény néhány szakasza olyan megterhelő volt, hogy még álmomban is kísértett.
A legjobb kerékpáros élményed?
Egyszer részt vettem egy akcióban: egy bevásárlóközpontban kiépített pályán kellett lejutni a legmagasabb szintről a földszintre. Ez hatalmas ugrásokat jelentett! Emellett minden olyan élmény, amit a barátaimmal, jó időben, tábortűz mellett töltöttem, csodálatos volt.
Mi a legnehezebb a tekerésben?
A fájdalmaim miatt kétszer is meggondolom, hogy felülök-e a nyeregbe, hogy megtegyek-e egy kört. Sőt, az is előfordul, hogy muszáj félbehagynom az utat. Hogy fitt maradjak, sok időt kell eltöltenem a gyógytornászomnál. Ami még nehéz, időt találni a kerékpározásra, így, 32 évesen.
Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?
Az a célom, hogy kitartsak, és folytassam a mozgást, hogy egészséges maradjak és elkerüljem a sérüléseket. Szeretnék továbbra is biciklizni a barátaimmal!