Ez az a sebesség, amelyet a brit építész, Neil Campbell ért el augusztus 7-én, egy 200 méteres kifutópályán az Elvington Airfield bázison North Yorkshire-ben. Campbell egy speciális bringán tekert, amelyet a Moss Bikes rakott össze háromdimenziós nyomtatással készült alkatrészekből és egy motokrossz bringa darabjaiból. A meghosszabbított, egyedileg gyártott bringa a tandemra hajazott leginkább.
Elképesztő sebességet ért el az autó mögött, amely húzta, majd elszakadt tőle, és a légcsavar sugara által felgyorsult, de a végén a saját erejére kellett támaszkodnia. Mivel nagyon igyekezett megdönteni a rekordot, nem használt ejtőernyőt, amely segített volna fékezni mielőtt földet ért, viszont volt rajta egy kengurubőr mentőmellény, amely ütközés esetén felfújódik, de végül nem volt rá szüksége.
Campbell megrögzött bringás gyorshajtó. 2018-ban megdöntötte a saját európai motorvezetéses rekordját, elérve a 239,8 km/órát. Azt mondta az újságíróknak, hogy már a következő kihívásra készül, mert jövőre el akarja érni a 220 mérföld per órát (354 km/óra) a híres Bonneville Salt Flats sík terepen, az amerikai Utah államban. Az ok, ami miatt mégis megpróbálja felülmúlni saját magát, annak ellenére, hogy egy csomó címlapon szerepelt a motorvezetéses szárazföldi gyorsasági rekord megdöntésével, hogy csupán a férfiaknál állított be új rekordot!
Egy hölgy, Denise Mueller-Koronek, korábbi amerikai nemzeti terep-, országúti és monti kerékpár bajnok jegyzi a kerékpáros szárazföldi gyorsasági világrekordot, aki elérte a 296,009 km/órás sebességet egy egyedi tervezésű karbon KHS modellen 2018 szeptemberében. Ezt a teljesítményt pedig természetesen a Bonneville sós síkságon sikerült elérnie, ahol már megannyi járművel állítottak fel szárazföldi gyorsasági rekordokat az évek során.
A világrekord eléréséhez Mueller-Koronek egy áttételes, 1000 lóerős, külső áramvonalas borítású dragster szélárnyékában haladt, amelyet az előző rekorder, „A bolygó hollandi” néven ismert Fred Rompelberg is használt (aki 268,831 km/óra sebességet tudott elérni 1995-ben).
Mueller-Koronek rekord kísérletéhez a KHS Bicycles egy speciális karbon vázat rakott össze számára. A meghosszabbított dizájn és 43 centis motor kerekek stabilan tartják a bringát nagy sebességben is, miközben a függesztő villa csökkenti a rázkódást. A szerkezet kétáttételesre volt beállítva, amelyen csak akkor lehetett hatékonyan tekerni, ha elérte a kb 80 km/órát. A dragster addig vontatta, amíg el nem érte ezt a sebességet, utána pedig már a saját erejéből ment tovább. Amíg Campbell vagy valaki más gyorsabban nem megy, ő marad az aktuális szárazföldi kerékpáros sebességrekord birtokosa.
Az első szárazföldi kerékpáros gyorsasági rekordot egy Charlie Murphy nevű amerikai állította fel 1899-ben. Őt egy gőzmozdony vontatta és így tudta elérni a 96,56 km/órás sebességet, amely akkoriban hatalmas teljesítménynek számított. A vasúti talpfát nagyjából 1600 méteren át furnérlemezzel fedték le, hogy Murphy egyenes felületen tudjon gurulni a vonat mögött. Azóta ezt a rekordot tízszer döntötték már meg Európában és az Egyesült Államokban.
Ám mint annyi más rekord esetében, itt is van egy kis lábjegyzet, amely egy másik brithez, Bruce Bursfordhoz kötődik, aki 1995-ben majdnem 355 km/órás sebességet produkált anélkül, hogy valójában haladt volna bármennyit. Ezt a különleges rekordot egy olyan bringával érte el, amelyet ő maga tervezett, négy éven keresztül épített és több, mint egymillió brit fontba került összerakni. A trükkje az volt, hogy a bringát hengerekre rakták, a sebességmérőt pedig a szemfedőbe helyezték. A körülményeket szimulálták, így Burfordot addig „vontatták”, amíg elérte a 160 km/órás sebességet. A vontatókötélről utána „lecsatolták” és azután már végig pedáloznia kellett. Arról nincs információnk, hogy volt-e rajta sisak.
