A veterán bipoláris zavarral és stressz-alapú rohamokkal küzdött, melyek sokszor ájuláshoz vezettek. Másfél évvel ezelőtt ismét kórházban kötött ki, ekkor javasolta neki orvosa, hogy vegyen magához egy segítőkutyát: így került hozzá Boots, a hatalmas golden retriever, tünetei pedig szépen elmaradtak.
Thomas tehát megtapasztalta mire képes egy négylábú társ – és célul tűzte ki maga elé, hogy segít, hogy minél többen átélhessék ugyanezt. Thomas jelenleg 5600 kilométernyi biciklitúrán van túl, mely során adományokat gyűjtött, hogy más veteránok számára is elérhetővé váljanak a terápiás kutyák. Oregonból indult június 3-án és 70 nappal később New York-ban kötött ki, a veteránok egészségügyi központjában.
Thomas a Mountains to Miracles Veterans Foundation szervezeten keresztül kapta Boots kutyáját. Ebből alakult ki a non-profit Woofs for Warriors, ahol a kutyák kiképzésével és adományozásukkal foglalkoznak. Thomas tehát ezt a szervezetet támogatja a bevétellel, melyet a bicikliút alatt gyűjtött.
A Bicycling online magazinnal való beszélgetés során Thomas előtérbe helyezte a sokat emlegetett statisztikát, miszerint durván 20 veterán vagy szolgálatban álló katona lesz öngyilkos naponta. Szerinte ez a szám lényegesen alacsonyabb lehetne, ha könnyebben jutnának segítőkutyához.
„Családokat tartanak össze, veteránokat tartanak életben.”
Azonban terápiás kutyát szerezni nem olyan egyszerű, mint gondolnánk, hiába ismerik fel az orvosok a szükségét. Amerikában nagyon kevés esetben fedezi a biztosítás a segítőkutyák állatorvosi költségeit, a valód kiképzést és a megvételt pedig egyáltalán nem. Akár 50000 dollárba is kerülhet egy ilyen kutya, ezt pedig a legtöbb veterán – Thomast is ideértve – ezt egyszerűen nem tudja kifizetni.
Ő tehát ezeknek a szervezeteknek köszönheti, hogy Boots hozzákerült, nem csak gyorsan, de ráadásul ingyen is. Korábban versenyszerűen futott, ezért úgy döntött sportolással fog segíteni sorstársain. Bár biciklisnek nem nevezhető, úgy gondolta egy 3500 mérföldes út elég lesz, ahhoz, hogy felkeltse az emberek figyelmét.
Tulajdonképpen egyetlen napot sem edzett az út előtt.
„Először borzalmas volt, egyáltalán nem voltam formában” – fűzte hozzá a tényhez, hogy az elején átlag 40 mérföldet (64 km-t) tett meg naponta. „Azt hittem sosem szokom meg a nyeregben ülést!”
Bár előzetesen körbekérdezett ismerőseinél a felszereléssel kapcsolatban, mégis túl sok mindent akart magával vinni. Így végül 17 kilót küldött vissza, hogy megválva a súlyfeleslegtől gyorsabban haladhasson. Hamarosan már napi 60 mérföldet tett még, a túra 2/3-ánál pedig 80-at.
Nemcsak a felszerelés csökkentésével lett könnyebb: a túra alatt 15 kilót le is fogyott.
Nagyrészt kempingekben éjszakázott, sőt volt, hogy a helyi rendőrségtől kapott engedéllyel a zsebében parkokban aludt. Minden 10. nap azonban Hilton szállodában szállt meg, a hotel felajánlásából teljesen ingyen.
Bár Boots nem tarthatott vele, mégsem újultak ki Thomas tünetei. Elmondása szerint nem is volt stresszes az út, inkább csak kalandos. Most, hogy újra otthon van, egy biztos: egy darabig szögre akasztja a biciklijét.
A teljes utazás azonban nem ért véget: Thomas több mint 20000 dollárt gyűjtött a Woofs for Warriors számára, nem elégszik meg ennyivel és továbbra is szándékában áll támogatni a szervezetet.
