Néhányan úgy vesztegetik el az életüket, hogy észre sem veszik, hogy az álmaik szertefoszlottak. Nem így a csehországi Plzenben lakó Michal Kosik! Ez az ambíciózus hegyikerékpáros sok mindenről álmodozott: résztvenni az Országos Downhill Kupán vagy eljutni Whistlerbe, erre az egyedülálló kanadai hegyi nyaralóhelyre, amelynek része a világ legjobbnak mondott bringaparkja.
Michal lelki szemei előtt látta magát, ahogy viharzik lefelé a tökéletesen kiképzett csapásokon Brit Kolumbia festői vidékén, számtalan ugratón és íven át. Bár Kanada túl messzinek, az oda szóló repülőjegy pedig túl drágának tűnt, Michal végig szentül hitt abban, hogy a jövőbeli utazás csak idő kérdése, amíg az ember összeszedi az ahhoz szükséges pénzt.
Egy szerencsétlen ugrás
Mindezt hirtelen megtorpantotta egyetlen esés egy téli ugratóshow-n. Ha Michalnak sikerül végigcsinálnia a trükköt, nem sérül meg. De sajnos túl nagy sebességgel érkezett a rámpára, az túlpördítette a levegőben és fejjel érkezett a jéggé fagyott talajra.
„Amikor visszanyertem az eszméletem, először azt hittem, azért nem tudom mozgatni a lábamat, mert eltört. Másodpercekkel később aztán rekonstruáltam magamban az esést és rájöttem, hogy ennél durvább dolog történt, sokkal durvább” – idézi fel Michal a balesetet, amely 16 évvel ezelőtt megváltoztatta az életét.
A whistleri kirándulás nem az egyetlen olyan álom volt, amely aznap szertefoszlott. Az esés következtében Michalnak eltört a nyolcadik és kilencedik csigolyája, és helyrehozhatatlanul megsérült a gerincvelője, ezért örök életére kerekesszékhez lett kötve. De nem adta fel, komplex rehabilitációs folyamaton ment keresztül, hogy a lehető legjobb formába hozza testét.
Barátai segítségével sikerült egy egyedi, négykerekű terepbringát terveznie és legyártatnia, majd újra nyeregbe ült. Ahogy teltek az évek, a whistleri út gondolata szép lassan újra visszalopózott a tudatába. Ekkor sodorta össze egy szerencsés véletlen Daniellel, a másik balsors sújtotta bringással.
Kétéves korában sérült meg
Daniel Barak, egy vasmű acélipari mérnöke, 2 éves korában egy éppen arató kukoricakombájn alá esett. Mielőtt a vezető le tudta volna állítani a motort, a gép levágta Dan bal lábát, közvetlenül a csípője alatt. „A kombájn bizonyos értelemben megnyomorított vagy talán jobbá tett. Csak a Jóisten tudja megmondani, melyik igaz” – mondja nevetve Daniel, aki közeli barátait arra biztatja, hogy nyugodtan hívják Pahylnak, azaz Csonkának, és büszkén viseli ezt a nevet a meze hátulján is.
Mivel egészen kicsi gyermekként sérült meg, Daniel hozzászokott a következményekhez és nyugodtan beszél nyíltan arról, ami örökre megváltoztatta az életét. „Ma már úgy tűnik, jobban jártam, mint azok az emberek, akiket későbbi életükben ér ilyen veszteség.”
Azonos szemlélet
Amikor Michal és Daniel megismerkedtek egymással, hamar rájöttek, hogy mindketten ugyanarról álmodnak: eljutni Whistlerbe – bármi áron. Ekkor jött be a képbe Petr Rund, a Nero Drinks alapítója és deus ex machinaként megsegítette őket. Az alkoholmentes italokat gyártó plzeni vállalat minden eladott doboz ital árából 5 cseh koronát adományoz egy különleges alapítványnak, amely fogyatékkal élő sportolókat, köztük számos paralimpiai dobogóst támogat. Michal és Daniel ötlete nagyon megtetszett Petrnek, aki megígérte, hogy kiegészíti a hiányzó forrást.
Következő lépésként találni kellett egy profi filmest, aki olyan dokumentumfilmet készít, amely a hasonló fogyatékkal élő sportolókat további erőfeszítésekre ösztönözheti. Hála a közösségi médiának, újabb támogatások érkeztek a filmkészítés költségeinek fedezésére, és a Fullface Produkció munkatársa, Martin Vrbicky is csatlakozott a csapathoz. Olyan legendákkal forgatott korábban, mint Tomáš Slavík, Martin Söderström, Guido Tschugg, Szymon Godziek, Eva Samková, Tina Maze vagy Travis Rise, így sejteni lehetett, hogy tökéletes munkát fog végezni. Radek Fieber operatőrrel és Petr Maloun orvosasszisztenssel öt főre egészült ki a stáb.
Három hét a mennyországban
2019 nyarára tervezték az utat. A bringák és quadok szállítására költött horribilis összegek ellenére a srácok nem lépték túl a költségvetési keretet, mert úgy döntöttek, a Riverside kempingben szállnak meg a három hét alatt. Míg a bringások sátorban aludtak, a stáb többi tagja a szabad ég alatt éjszakázott. „A vidék csodálatos volt, minden tekintetben felülmúlta a várakozásaimat. Egyszer még baribált is láttunk a folyónál cammogni” – meséli Michal Kosik.
A filmes elég hamar felismerte, hogy valódi extrémsportfilmet készül forgatni két erős sportolóval. „Edzett bringásnak tartom magam, de el voltam képedve, hogy milyen sebességgel száguldottak le ezek a srácok a pályákon. Néha alig bírtam tartani a tempót velük” – emlékezik vissza a kameraman. „A velük töltött három hét nagyszerű lecke volt számomra az életről. A személyes bajaim nagy részéről kiderült, hogy elhanyagolható ahhoz képest, amin ezek a srácok keresztülmentek.”
A „The Crippled Trip” („Rokkant Túra” a ford.) filmcím egyesek számára talán bántóan hangzik, de a film főszereplői hangsúlyozták, hogy a fogyatékkal élők általában szeretik a morbid humort. Ezért ez lett. A teljes stáb reméli, hogy legalább annyira tetszeni fog a film, mint amennyire nekik tetszett a helyszín, ahol végülis valóra váltak az álmaik.
