Miközben az egyetem képviselői azt fontolgatták, hogyan jutalmazhatnák meg a sikeres kollégát, más iskolákhoz fordultak inspirációért és kiderült, hogy egy kijelölt parkolóhely sikeres ötletnek bizonyult már néhány hasonló esetben. Miután a kollégák fellelkesültek az ötlettől, kiderült, hogy Smith professzor alig egy kilométerre lakik az iskolától és vezetés helyett inkább a biciklit preferálja. Azt sem szégyellte beismerni, hogy elég rossz sofőr és csak nagyon ritkán vezet autót.
Ám a vállaltan gyengébb vezetési képességek nem ejtettek csorbát a professzor népszerűségén. Mr. Smith sokak által csodált tagja az iskolának, gyakran erednek utána a diákok, hogy szelfit készíthessenek vele a fenomenális sikere óta, hogy sikerült elnyernie a Nobel-díjat, a Svéd Királyi Tudományos Akadémia bizottságának döntése nyomán.
Mielőtt a kijelölt parkolóhely gondolatát lesöpörték volna az asztalról, valaki előállt azzal az ötlettel, hogy amit biztosítottak volna egy autónak, az működhet akár egy kerékpár esetében is. Smith professzort egyik reggel egy csapat csodáló várta, amikor megérkezett az egyetemre, akik megmutatták neki az új bringatárolóját és a hozzá tartozó táblát, és még amiatt sem kuncogtak a háta mögött, hogy láthatóan a nőiesebb bicajokat kedveli, a fehér mintás bringájából ítélve.
Az egyetem nemcsak azért állt a kezdeményezés mögé, hogy elismerje egyik legjobbjának munkásságát, hanem azért is, hogy hozzá tegyen valamit a fenntarthatóságról kialakult társadalmi párbeszédhez. Mindenkit, aki az egyetem egy kilométeres környezetében lakik, arra ösztönözte a dolog, hogy kezdjen el kerékpárral bejárni, ami majdnem tündérmese jellegű csavart adott ennek a történetnek, egy ügyetlen sofőrről, aki életeket és a természetet is kíméli azáltal, hogy a vezetés helyett a bringázást választja.
