Ha valamikor a stockholmi Nobel-díj Múzeumban bolyonganál, mindenképp keresd meg a biciklit, ami az egyik falon lóg. Ne tévesszen meg a kinézete, egyáltalán nem egy hétköznapi kerékpárról van szó. Annak idején egyenesen a Nobel-díjig vitte tulajdonosát.
1998-ban, a neves indiai közgazdász, Amartya Sen az egyenlőtlenségről, a szegénységről és a jólétről végzett kutatásokat Indában. A tanulmány egyik szerves részeként Sen a helyi gyermekek életkörülményeit is megvizsgálta, pontosabban a kislányok és kisfiúk közötti fejlődési különbségeket. Az egyik kutatási asszisztens azt a feladatot kapta, hogy látogasson meg nyugat-bengáli családokat és mérje meg a gyerekeket, azonban sajnálatos fordulat történt.
Biztosak vagyunk benne, hogy egyetlen gyerek sem rajong az orvosokért, főleg ha rendszeresen látogatást tesznek náluk. A kutatásban részt vevő gyerekek elhatározták, hogy tesznek valamit a folytonos vizsgálatok ellen. A tervük egyszerű volt: megharapták a szegény asszisztenst. Talán viccesnek tűnik a történet, de valójában majdnem elbukott miatta az egész kutatás, a kutatócsoport ugyanis a történtek után nem volt hajlandó elhagyni az egyetemi campust.
Szerencsére Sen tudta, hogy a nagy kutatásokért áldozatokat kell hozni, így biciklijére ült és maga indult el, hogy az egész vidéken áttekerve megmérje a gyerekeket. Az adatokat később felhasználta a Humán Fejlesztési Index megtervezése során, amely egy olyan eszköz, amivel egy ország gazdasági növekedése mellett az itt élő emberek képességeit és lehetőségeit is méri.
1998-ban Amartya Sen Nobel-díjat kapott tanulmányaiért, kerékpárja pedig kiállításra került a múzeumban. Megérte az a néhány harapás!
