A fehérjeporokat az alkalmazott feldolgozási módszer alapján három fő csoportba sorolhatjuk – koncentrátumok, izolátumok és hidrolizátumok. Mindegyik más esetben a legjobb és kissé árban is eltérnek. Vizsgáljuk meg, miért nem kell sokat fizetned azért, amire nincs is szükséged, és válasszuk ki a legmegfelelőbbet a számodra!
A fehérjekoncentrátumok szénhidrátot és zsírt tartalmaznak
A fehérjekoncentrátumok a legkevésbé feldolgozottak a háromból. Nagy hővel, valamint savval vagy enzimekkel extrahálják ezeket. Általában 70-80% fehérjét tartalmaznak, de néha kevesebbet, pl.: növényi források esetén. A maradékot szénhidrátok és zsírok alkotják. Tehát a koncentrátumok nem ideálisak, ha csak fehérjét szeretnél bevinni. Előnyük, hogy bioaktív mikrofrakciókat tartalmaznak, amelyek javíthatják az emésztést, a hangulatot és az immunrendszert.
Fehérje izolátumok, ha pontos makrókra van szükséged
Az izolátumok kicsit alaposabban fel vannak dolgozva. További szűrési folyamaton mennek keresztül, amely több zsírtól és szénhidráttól szabadítja meg őket. Az izolátumok általában több, mint 90% fehérjét tartalmaznak. Ez sokkal megfelelőbbé teszi őket azok számára, akik csak fehérjét akarnak, és korlátozni szeretnék a szénhidrátokból és zsírokból származó kalóriákat.
Fehérje hidrolizátum a leggyorsabb emésztés érdekében
A hidrolizátumok a leginkább feldolgozottabbak. Melegítéssel, enzimekkel vagy savval végzett további kezelésen mennek keresztül, amely a protein láncokat rövidebb peptidekké bontja szét. Ez gyorsabb emésztést és felszívódást tesz lehetővé, mint az előző két opció. Egy másik előnye az, hogy ez a feldolgozás nagyon alacsony laktóztartalmat eredményez a tejfehérje esetében, ami jótékony hatású lehet néhány ember emésztőrendszerére. A hidrolizátumok egyik problémája, hogy keserűek, ezért gyakran erősen édesíteni kell őket. Ezen kívül nem tartalmaznak olyan bioaktív mikrofrakciókat, mint például a koncentrátumok és lényegesen drágábbak is.
Mindig ellenőrizd az édesítőszerek címkéit
Háromféle édesítőszer létezik, amelyekről tudnod kell, ha ízesített fehérjeporra vágysz. Az első a tápértékkel rendelkező vagy természetes édesítőszerek, mint például a méz, a juharszirup, a barna rizsszirup, a kókuszdió, a cukor stb. Ezek cukrot tartalmaznak, ezért a legjobb, ha olyan port választasz, ami adagonként kevesebb, mint 5 g-ot tartalmaz belőlük, így elkerülheted a felesleges cukor hozzáadását. A tápértékkel nem rendelkező, mesterséges édesítőszerek, például a szukralóz, az aszpartám vagy a szacharin alkotják a második csoportot. Ezek használata nagyon gyakori. Nagyon kevés vagy semennyi cukrot nem tartalmaznak és általában biztonságos a fogyasztásuk. Azonban növelik a por glikémiás hatását, és néhány embernek egyszerűen nem tesz jót semmi, ami mesterséges. A harmadik csoport a cukor-alkoholok, például a szorbit, a maltitol vagy az eritrit. Ezek nem tartalmaznak szénhidrátot, sem kalóriát, mivel a rostokhoz hasonlóan nem emészthetők fel a szervezetben. Ez az oka annak is, hogy néhány ember emésztési problémákat tapasztal, amikor sokat fogyaszt belőlük.
Érts az adalékokhoz
A fehérjeporok összetevőinek listája gyakran sokkal hosszabb, mint csak a fehérje az édesítőszerrel. Előszöris, keress valami pontatlan vagy általános dolgot, mint pl.: „mesterséges aromák” és kerüld el az ilyen porokat, vagy kérdezd meg a gyártót, hogy megtudd, pontosan mit tartalmaznak. Másodszor, ha étrendkiegészítőket használsz, készülj fel arra, hogy olyan emulgeáló szereket is látni fogsz, mint pl.: a karragenán, lecitin, karboxi-metil-cellulóz vagy szilícium-dioxid. Kimutatták, hogy ezek kis mennyiségben biztonságosak. Hasonlóképpen, a sűrítőszerek, például a pszilliumhéj, a xantángumi vagy az inulin is biztonságosak kisebb mennyiségben. Emellett néha növényi olajokat használnak a textúra javítására, ezért kerüld a hidrogénezett olajokat tartalmazó porokat!
