Az American College of Cardiology legutóbbi éves tudományos konferenciáján bemutatott tanulmány egy, valamivel több mint 14 000 résztvevővel készült kutatáson alapszik. Más nagyszabású egészségügyi vizsgálatokhoz hasonlóan ez is rengeteg viselkedésformát és adatot rögzített, a testmozgástól és az étrendtől kezdve az alváson át az orvosi diagnózisokig.
Az alanyokat mintegy hét éven át tartották szemmel. Azoknál, akik ez alatt az idő alatt szívelégtelenségről, szívrohamról vagy sztrókról számoltak be, megvizsgálták a kockázati tényezőket, ideértve a szívbetegségekben nagy szerepet játszó gyulladásos marker, a C-reaktív protein (CRP) szintjét is.
Mindegyik alanyhoz rendeltek egy kockázati fokozatot, mely azt mutatta, hogy az életkoruk, vérnyomásuk, nemük és koleszterin-szintjük alapján mennyire vannak kitéve a szívbetegségeknek.
A kutatók az eredmények alapján egy U-alakú grafikont rajzoltak fel, melynek egyik tengelyén az alvás időtartama, másikon pedig a kockázat mértéke szerepel. Azok, akik kevesebb mint hat órát aludtak egy éjszaka nagyobb eséllyel szenvednek szívbetegségben, de ugyanez igaz azokra is, akik minden nap több mint 7 órát töltöttek alvással. Úgy fest, hogy a tökéletes mennyiség 6-7 óra, ez jelenti a legkisebb kockázatot.
Ezt a CRP-szintek vizsgálata is alátámasztotta: a marker szintje magasabb volt azoknál, akik túl keveset, vagy túl sokat aludtak. Ez azt jelenti, hogy kulcsfontosságú, hogy elég időt töltsünk ágyban – persze, ha az alvásminőség is megfelelő.
De tényleg aggódnia kell azoknak is, akik sokat alszanak?
„Nehéz ezt megmondani” – mondta a Bicycling magazinnak W. Christopher Winter, a charlottesville-i neurológiai központ vezetője. „Tudjuk, hogy a túl sok alvás következtében emelkedik a CPR szintje. Ráadásul nem ez az első tanulmány, ami a szélsőséges pihenési szokások hatásait vizsgálja: korábban is bebizonyították, hogy a túl kevés és a túl sok alvás is növeli a stressz-szintet, ami a C-reaktív protein mennyiségének emelkedéséhez vezet.”
Azok, akik nem foglalkoznak az alvásminőséggel egy darabig vígan eléldegélhetnek a radar alatt, azonban Winter szerint az 50-es éveikben utoléri őket a baj.
Van azonban itt egy csavar: az általános ajánlás, ami 7-9 óra alvást javasol minden nap, nem vonatkozik mindenkire. Emellett azok, akik a kutatás szerint túl sokat alszanak, valószínűleg a rossz alvásminőség miatt maradnak tovább ágyban, ez pedig azt jelenti, hogy nem is alszanak túl sokat.
Annak meghatározására, hogy hány óra pihenésre van szükséged, Winter egy egészen egyszerű technikát javasol: figyeld meg, hogy napközben mennyire vagy álmos! Ha nagyon, akkor nem alszol eleget. Egy másik mérőszám lehet az is, hogy mennyi idő alatt zuhansz álomba esténként. Ha legalább egy órán át ébren vagy lefekvés után, az azt jelenti, hogy túl sok időt töltesz az ágyban.
Érdemes valóban nyomon követni az alvásrendszered, hogy olyan stratégiát alakíthass ki, ami javítja az alvásminőséget és ne kelljen az egészségesnél többet feküdnöd. Ne mobilozz az ágyban se este, se reggel és alakíts ki lefekvési rituálét!
Forrás: bicycling.com
