Ezt azért tettük idézőjelbe, mert nem szó szerint értendő: tulajdonképpen arról van szó, hogy a görgő és a perem tekerés közben egymást koptatják, így a köztük lévő rés folyamatosan nő – ez szabad szemmel gyakorlatilag nem is érzékelhető, de ahogy a szemek esetében összeadódik a hézagnövekedés, a lánc hosszabb lesz, „megnyúlik”, így már nem fekszik fel úgy a fogaskerék fogaira, mint azelőtt. Érdemes beszerezni egy láncnyúlásmérő eszközt, ez filléres darab, cserébe egyből jelzi, ha baj van – már csak azért is, mert a túlságosan megnyúlt lánc esetében előbb-utóbb nem fogjuk megúszni a teljes lánccserét.
A lánc karbantartása több szempontból is elengedhetetlen. Nem csak a nyúlást lehet vele megelőzni, de egyebek mellett azt is, hogy „ugorjon”: ha ugyanis nem foglalkozunk vele, megszorulhatnak a szemek, és hátul megugrik, vagy akár be is szorulhat a villa és a kerék közé. A pedált lassan visszafelé forgatva könnyedén megtalálhatjuk a megszorult szemeket, amiket apró, finom oldalirányú mozgatásokkal próbálhatunk meg kilazítani, némi olaj és tisztítószer segítségével. Ha még mindig ugrik a lánc, akkor valószínűleg már túlságosan elkopott, ez esetben megint csak nem fogjuk megúszni a cseréjét; de elképzelhető a lánckerekek elkopása is – ha új lánccal sem szűnik meg az ugrás, akkor ezeket is ki kell cserélni.
Ha még ezek után is fennáll a hiba, meglehet, hogy a váltó vagy a bowden állítódott el. Ha azonban ezen a téren nem vagyunk rutinosak, inkább kérjük szakember segítségét, mert ezek kényes szerkezetek, hozzáértés híján több kárt csinálhatunk az állítgatásukkal, mint hasznot – egy új váltó pedig már nem az olcsó kategória, annyit nem ér az egész. A kerékpárszervizekben, nagyobb sportszeráruházakban ezzel szemben legtöbbször minimális összegekért hamar beállítják nekünk a szakértő kezek, és újra magabiztosan tekerhetünk.
