Az elmúlt húsz évben számos tanulmány megerősítette, hogy a túlzott testmozgás ösztönözheti az addiktív viselkedési minták és az egészségügyi problémák megjelenését. A kerékpározás-függőség egy olyan állandó belső igényt jelent, amely nem enged pihenést. Így a biciklizés nemcsak pozitív érzéseket okozhat, hanem károsíthatja mind mentális állapotunkat, mind társadalmi életünket. A függőséget a család vagy a barátok figyelmeztetései jelzik legjobban. A kényszeres gondolatok gyakran felelősek a hangulatváltozásokért, a teljesítmény csökkenéséért, és végül odáig vezethetnek, hogy megutáljuk a sportot.
Néhány kerékpáros depressziót, negatív gondolatokat, csökkenő erőnlétet, frusztrációt vagy általános boldogtalanságot tapasztal. Számos figyelmeztető jel ütheti fel a fejét egy függő kerékpáros számára. A fő probléma a negatív érzelmek megjelenése, amikor nem ülünk nyeregben, függetlenül a szünet okától.
Ha egy szenvedélybeteg versenyző szabadnapot vesz ki, valószínűleg meg fogja bánni, hogy így tett. Sőt, más napi feladatok lassan unalmassá vagy irritálóvá válhatnak számára. Ha rá tör a depresszió, ki kell mennie kerékpározni, függetlenül az időjárástól és minden más körülménytől, mert tudja, hogy csak így javíthatja a hangulatát. A megnövekedett számú edzés ellenére azonban egyre nehezebb elérnie az elégedettség állapotát. Ismerősnek hangzik néhány pont? Felismerted önmagad ezekben a bekezdésekben? Lehet, hogy érdemes kicsit lassítanod!
Egyes szakértők szerint, bizonyos hasonlóságok ellenére, a függőség fogalma a pszichotróp anyagok, például az alkohol vagy a dohányzás túlzott és kontrollon kívüli fogyasztását jelenti, nem pedig a sportoktól való függést. Mások azért tartják biztonságosnak a kerékpározást, mert milliók élvezik mellékhatások nélkül. Miért kellene egy olyan függőséggel foglalkozni, aminek nincsenek nyilvánvaló elvonási tünetei és nem fullad erőszakba?
Más tudósok azonban rámutattak, hogy ez a függőség inkább a „viselkedési függőségek” néven ismert szindrómák csoportjába tartozik, amibe például a szerencsejátékok is. Ha a félkezű rabló a kaszinóban függőséget okozhat, miért ne okozhatna a bicikli is? Bár a testedzéstől való függőséget a legtöbben nem ismerik el, különböző szerzők szerint ez is beilleszthető a viselkedési függőségek kategóriájába. Rossz hír a kerékpárosok számára, hogy az összes vizsgált sporttípus közül az állóképességi sportok jelentették a legnagyobb függőségi kockázatot.
Honnan ered ez a probléma? A kerékpárosok általában megtapasztalják az állóképességi sportok neurobiológiai előnyeit egy bizonyos távolság megtétele alatt és után. A test által termelt endorfinok opiát-szerű peptidekké alakulnak át, amelyek függőséget okozhatnak, és következésképpen felelőssé válhatnak az elvonási tünetekért is. Számos tanulmány kutatta a kerékpározás hatásait a hormontermelésre.
Az érzelmek, amiket tekerés közben érzünk, az eufória, az öröm, az energia, a belső harmónia és a csökkenő fájdalom, nagyon hasonlítanak azokra, amiket más anyagoktól függő emberek írnak le. Ha megtörjük kialakult kerékpáros szokásainkat és hiányozni kezdenek ezek az érzések, ez a hiány már elvonási tünetnek tekinthető.
Azokat nevezhetjük sport-függőknek, akik a tevékenységük által okozott öröm miatt nem képesek kontrollálni szokásaikat, függetlenül a negatív következményektől. Laikus kifejezéssel lefordítva a szenvedélybetegek inkább kerékpároznának, mint hogy eltöltsenek egy délutánt a gyerekükkel, még akkor is, ha több napig elhanyagolták családjukat. A sport negatív hatása, ha engedelmeskedünk a kerékpározás hívó szavának, miközben figyelmen kívül hagyjuk a családunkat vagy a munkahelyünket. Amikor ilyen negatív hatások érvényesülnek, megjelenik a függőségi kockázat. Mit tegyünk ilyenkor? És ami még fontosabb: van kiút?
Mérlegeld a sport hatását az életedre! Ha sokat kerékpározol, de a munkád és a családi életed nem szorul emiatt háttérbe, és nem érzel bűntudatot, ha kihagysz egy edzést, akkor pusztán elkötelezett bringás vagy. Ha azonban a fent említett tünetek megjelennek, akkor komolyan kell venned a függőség lehetőségét. A szenvedélybetegségek kezelése általában kognitív-viselkedési megközelítésen alapszik. Az érintett kerékpárosoknak azt javasoljuk, hogy keressenek fel egy pszichológust, aki segít a függőség leküzdésében, és akivel újraépíthetik viszonyukat a kerékpározással.
