Milyen természetű sérülések, betegségek léteznek, amelyekkel szabad kerékpározni?
Ketté kell választani a problémát: vannak mozgásszervi megbetegedések és sérülések, amelyek a vázizomzatot, az ízületeket, a kötőszöveteket, a szalagokat, a csontozatot érintik, és vannak keringési, valamint anyagcserezavarok is. A kerékpár azért jó sport, mert az intenzitás hatalmas tartományban tud mozogni. A futással összehasonlítva nagyon alacsony intenzitással is tudunk kerékpározni, míg futni csak az edzettebbek képesek úgy, hogy kevésbé terhelik magukat. A keringési problémákkal küzdők, akik nem vihetik egy bizonyos érték fölé a pulzusukat, bringával könnyebben állítják be maguknak azt a szintet, ami még egészséges, ezért például szívritmuszavarokkal, vagy billentyűproblémákkal küzdőknek ideális.
És miért jó a mozgásszervi problémákkal küzdők számára?
Bizonyos mozgásszervi, ízületi és izomzati gondok esetén pedig azért jó, mert nincs ütközés, ebben amúgy hasonlít az úszásra. A lábak folyamatos körkörös mozgást végeznek, így ha az alsó végtagokon vagy a gerincnél vannak ízületi, vagy más, speciális problémák, akkor is jó választás lehet a kerékpár.
Hogyan jelzi a test, ha valaki túlzásba viszi a bringázást?
Az ízületi problémák általában fájdalommal járnak, a keringési problémákat viszont legtöbbször csak feltérképezni lehet, szívultrahanggal, terheléses EKG-val, és hasonló vizsgálatokkal. Ha valaki komolyan veszi a kerékpározást, vagy ismert keringési problémája van, annak fontos szívritmus mérőt használnia tekerés közben. Ezekkel ki tudjuk szűrni az irreálisan magas, vagy alacsony, hirtelen emelkedő, esetleg süllyedő mutatókat, amelyek a problémára utalnak.
Mennyire megbízhatóak ezek az eszközök?
A csuklóból való pulzusmérés nagyon pontatlan, bár erre halad a technológia fejlesztése, mégsem javasolnám. Az ilyen órák csak akkor adnak pontos értéket, ha a viselője nem mozog, tehát bringázás közben alkalmatlanok a pontos mérésre. Amíg a technika nem lép feljebb, mindenképp a mellkaspántos mérést javasolnám, a komolyabb gyártók termékei már tűpontosak.
Hogyan hat a kerékpározás, mint terápia, amikor valaki akár sérülésből épül fel, vagy csak elhagyja a mozgásszegény életmódot?
Jelenleg az emberek legnagyobb része inaktív életmódot él, főleg Európában. A test nem arra lett kitalálva, hogy ne mozogjon, az ízületeknek és az anyagcserénknek azzal ártunk a legtöbbet, ha mozgásszegény az életmódunk. Ha mozgatjuk, az ízületek környékén a véráramlás serken, folyadék kerül az ízületek közé. Rehabilitáció során is az a fontos, hogy mozgassuk és központosítsuk az ízületeket, ezzel érhető el a gyógyulás. A mozgásszegénység hasonlóan káros a keringési rendszerre: az erek beszűkülnek, az érfalak rugalmatlanná vállnak, a szívizmok meggyengülnek. Ezért fontos mozogni, hiszen az emberi test erre rendeltetett.
Viszont a kerékpározás egy elég természetellenes mozgásforma. Mit kell tenni, hogy hosszútávon ne okozzon problémákat?
Megoldandó probléma, hogy a bringázás, mint mozgásforma ugyanarra a problémára erősít rá, ami a modern embernek eleve megvan: a folyamatos ülés miatt deformálódik a gerinc, kikapcsol a farizom, rövidülnek a csípőhajlító izmok. A tartás romlik és a légzés minősége is. Hogy ezeket valamilyen szinten kivédjük, érdemes a lapockák stabilizátor izmait erősíteni, aktiválni a farizmokat, a csípőhorpasz izom lazítása és aktivációja szintén nagyon fontos, és a gerinc deformitásait is meg kell akadályozni, ha sokat tekerünk. Nagyon fontos a megfelelő minőségű nyújtás is. A kerékpározás okozta bántalmak tehát kiegészítő edzésekkel kerülhetők el. Azt, hogy diszfunkciók jelentkeznek, ritka esetben tudja az ember maga kiszűrni, ezért érdemes szakemberhez fordulni.
