A Szlovákiában született Katarina 4 éves korában került át a Cseh Köztársaságba, mivel az édesapja a volt csehszlovák hadseregben szolgált és egész családjával együtt egy másik alakulathoz vezényelték át. A most 33 éves Katarina fiatalkorában szeretett bele a hegyi-kerékpározásba. Első bringás készségeit egy BMX-pályán sajátította el, amikor először tekert teljes felfüggesztésű bringán, és ezeket legelső downhill (DH) versenyén tökéletesítette 2004-ben. „Előző éjszaka esett és a lefolyó víz sárcsúszdává változtatta a pályát. Inkább botladoztam, mint tekertem” – emlékszik vissza Katarina.
Csupán három év telt el és csatlakozott a cseh DH válogatotthoz, akikkel nekivágott a svájci világkupának a nem sokkal később rettenetesen rémisztő pályájáról elhíresült Champéryben. Csupán néhány versenyző ért le esés nélkül a kövekkel és sárral teli, hihetetlenül csúszós pályán, ami Katarinának alázatot tanított. Ezt több európai világkupa-verseny követte, de nagyobb sikerek nélkül.
A DH pályáktól a gyerekekkel való pump-trackelésig
Egy 2009-es vállsérülés miatt Katarina kénytelen volt egy időre felhagyni a versenyzéssel, majd egy újabb vállficam és ínszalag-szakadás után újra kellett gondolnia a karrierjét. „Noha a bringázás nagyon sokat jelentett nekem, úgy láttam, hogy eljárt felettem az idő, ezért eldöntöttem, hogy kilépek a válogatottból” – meséli Katarina. Helyi versenyekre és a családalapításra kezdett koncentrálni. Ekkor ismerte meg jelenlegi párját, Radeket, és nemsokára megérkezett a három gyermek is. Valahányszor tekerni támad kedve, magával kell vinnie őket két biciklivel, egy futóbiciklivel, három bukósisakkal és rengeteg nasival. Mindent bepakol az autóba és elindul a legközelebbi pump-track pályára, ami autóval 15 percre van otthonuktól.
A parkolóban kipakol az autóból és a legkisebbet hordozható ülésben viszi magával, hogy mindig a lehető legközelebb legyen, miközben a nagyobbak a stadion mellett egyenesen a pályára tekernek. „Idén tavasszal kezdtünk el együtt bringázni, és az elején mindenhova figyelnem kellett. Nagyon féltem attól, hogy valamelyikük megsérül. Most már tudom, hogy Zbysek és Katarina biztonságosan tudnak velem tekerni. Néha akár három kört is tudunk menni anélkül, hogy Simon felébredne és az anyukáját hívná” – mondja Katarina. Jóllehet több időt tölt a gyerekneveléssel, mint a bringázással, elégedett az aránnyal. Úgy gondolja, így lehet megszerettetni a gyerekeivel a tekerést és együtt élvezni a sportot.
