A lánckarbantartás alapja a tisztítás, hiszen a kenésnek semmilyen formában sincs értelme, ha a lánc tele van szennyeződésekkel. Ha az ember nem hanyagolja, többnyire egy ronggyal való törlés is elég. Ezzel már eltávolítható a por, ami beletapadt a korábban felvitt kenőanyagba, viszont ehhez nem árt minden tekerés után gondozni a láncot.
Ha már kialakult a lerakódás, még mindig megúszhatjuk a lánc leszerelését az erre a célra kitalált lánc-mosóval. Ez egy pici, két végén nyitott, felülről zárható tartály, amelyet a láncra rácsukva, azt a tartályba épített görgőkön átvezetve tisztít. A tartályt persze fel kell tölteni oldószerrel, emiatt érdemes kesztyűt használni. Miután végeztünk, ne öntsük ki az oldószert, ha leülepítjük a leoldott koszt, az anyag tovább használható.
Ha extrém módon elhanyagolt láncról van szó, sajnos le kell szerelni, és oldószerrel kell dolgozni. Ilyenkor érdemes az oldószert egy üdítős flakonba tölteni, a láncot beleengedni, majd néhányszor alaposan felrázni, végül ázni hagyni. Az áztatás után a láncot hagyjuk száradni, majd visszaszerelni, és jöhet a kenés.
Erre mindenkinek megvan a maga módszere, függően attól, mit enged a bringa felépítése, vagy a műhely lehetőségei. Mindenképp használjunk kifejezetten bringaláncra szánt olajat, viszont érdemes odafigyelni, mert többféle létezik. Vehetünk száraz időre szánt változatot, ez azért jó, mert nem gyűjti a port. Létezik nedves időre, esőben való használatra szánt, tapadósabb keverék is, ezt a víz sokkal nehezebben mossa le. Érdemes egy fajtánál maradni, és csak évszakonként cserélgetni egy-egy komolyabb takarítást követően.
A kenőanyag felvitele sem egyértelmű: vannak szórófejes kiszerelések, és hagyományos, csepegtetősök is. A szórófejessel bánjunk óvatosan, hiszen ez nagyobb területre szór, és ha az ember nem figyel, oda is jut, ahová nem kéne. A felnit még csak-csak le tudjuk mosni, de ha a féktárcsára vagy a felnifék felületére is jut, az már komolyabb probléma. Akár a csepegtetőben, akár a szórófejben hiszünk, mindenképp érdemes kenés közben a lánc alatt tartani egy rongyot, hogy a felesleg ne fröccsenjen szét. Újabb megoldás még a wax. Ez egy dezodor-szerű tubusból adagolható, szappanra hasonlító állagú anyag, emiatt csak annyi kerül a láncra, amennyit akarunk, és egy csepp sem megy mellé. Akár több színben is elérhető, hátránya, hogy csak teljesen tiszta láncra vihető fel, de por-, és víztaszító képessége kimagasló.
Ha a láncra felkerült az olaj, ne töröljük le azonnal a felesleget, érdemes egy éjszakát állni hagyni, hogy a kenőanyag bejusson a csapok és lemezek közé. Ha végeztünk, forgassuk át a hajtást, viszont elég csak másnap reggel letörölni. A lánckarbantartás nem komoly tudomány, de sok pénz spórolható vele, hiszen a sor, a lánctányér és főleg a lánc élettartama komolyan kitolható, arról nem is beszélve, hogy jelentősen javul a váltás és a hajtás minősége. Meg aztán, ez is egy olyan munka, ami egy pár gumikesztyűvel, egy ronggyal és az olajjal öt perc alatt letudható, kár elspórolni.
