A kerékpár 1891-ben került be a svájci hadsereg eszközei közé, és többnyire katonai futárok használták. Nem sokkal később, 1905-ben létrejött az első kerékpáros egység, és az eredetileg használt biciklit is lecserélték az első szabványos „Ordonnanzfahrrad” kerékpárra, a Modell 05-re. Mivel Svájcnak több hivatalos nyelve is van, a bicikli megkapta a francia Militärvelo és a német Armeerad elnevezést is. Minden egység a saját biciklijeit használta, ezért a felszerelések között voltak kisebb eltérések. A strapabíró felépítés és az egysebességes kialakítás miatt óriási kihívást jelentett a magashegységi hágókon való átjutás. A gyenge féktestekkel az első keréken, a kontrafékkel a hátsón pedig nagyon kalandos volt a lejutás a lejtőkön.
MO-05 svájci katonai kerékpár
Szinte hihetetlen, hogy 88 év telt el, mire a Modell 05-öt végre lecserélték 1993-ban a sokkal modernebb „Fahrrad 93” típusra, amihez hétsebességes váltó, robusztus váltóvédő, hidraulikus fék és dinamó is járt. A svájci gyártó, a Condor-Werke AG, 5500 kerékpárt szállított le, egyenként 2200 svájci frank áron, ami a karbantartást is magában foglalta.
A kiegészítő felszerelésekkel együtt, az étel-ellátmányt és a harci felszerelést is hordozó bicikli 22 kg-ot nyomott és egyáltalán nem volt könnyű vele haladni. Miután a nehézfegyvereket is rászerelték (például tankelhárító lövedéket), az össztömeg 50 kilóra nőtt, és így nagyon nehezen lehetett csak manőverezni a hegyvidéken.
A svájci kerékpáros ezredek nem logisztikai ellátás céljából alakultak ki, mint például az USA hadseregének biciklis egységei a Vietnámi Háborúban, hanem gyors reagálású védekező egységek voltak, amelyek képesek csapást mérni az ellenséges erőkre, ha azok szárazföldön átlépik a svájci határt.
A biciklis brigád előnyei nyilvánvalóak – rövid távokon az egységek gyorsabban és rugalmasabban tudtak mozogni, mint motorizált megfelelőik. Hangtalanok, nehéz őket észrevenni és hatékonyan tudnak csapást mérni tankokra.
Az ezredbe pedig csak a legjobb fizikai formában lévő jelentkezőket vették fel. Az újoncokra kimerítő felkészítés várt, például 200 km-es erőltetett menet biciklin, ami hajnali kettőkor vette kezdetét. Az ezredben szolgálók visszaemlékezései szerint a nehéz körülmények hatására szilárd volt a harci szellemük, és a svájci civil lakosság is felkészültnek, hősiesnek és büszkének tartotta a kerékpáros katonákat.
A sváci hadvezetés 2001-ben döntött úgy, hogy többé nincs helye a pedálos egységeknek a katonai tervezésben 2003-at követően. Ellentétben a lovas hadosztályok feloszlatásával az 1970-es években, az érzelem dús és hangos tüntetések ezúttal elmaradtak.
A Svájci Védelmi, Polgári Védelmi és Sport Minisztérium 2012-ben 4100 darabot szerzett be az új katonai kerékpártípusból, amelynek hivatalos elnevezése Fahrrad 12 volt. Ennek költsége 10,2 millió svájci frankra (darabonként kb. 2490 frank, 10 évre szóló karbantartással) rúgott, a szállító pedig a Simpel.ch lett, mert a Model 93 eredeti gyártója azóta megszűnt.
A katonai ezredek hivatalos feloszlatását követően a gyűjtők körében nagyon keresetté váltak a svájci katonai kerékpárok. Eredetileg a bicikliket csak katonák vásárolhatták meg, de a feketepiacon keresztül mindenki számára elérhetővé váltak. Az eBay-en 1000 euró körüli kikiáltási áron lehet rájuk licitálni.
Annak ellenére, hogy a kerékpáros ezred megszűnt, a svájci hadsereg megrendelt egy új hivatalos kerékpártípust, a Fahrrad 12-t 2012-ben. Az összesen 10,2 millió frank értékű, 4100 db biciklit főleg karbantartási és szállítási célra használják. Ezek darabja 16 kilós, így az aktuális katonai bicikli jóval könnyebb, mint elődei. Minden alkatrészt, beleértve az előre és hátra szerelt csomagtartókat is, úgy alakítottak ki, hogy extrém terhelést és használati körülményeket is elviseljenek. Bár a régi, arcvonalban harcoló egységek nagyon örültek volna ilyen bicikliknek, a legendás egységek ideje örökre leáldozott.
