A ma kapható lakatok többségén van egy szám, amellyel a gyártó megadja, mennyire biztonságos. A probléma csak az, hogy ez nem egy egyezményes számozás, a legtöbb gyártó a saját termékeit hasonlítja össze vele. Kicsit olyan ez, mintha az autók biztonságát nem egyezményes elvek alapján mérnék, mint az Euro NCAP, hanem minden gyártó maga adná meg, mennyire biztonságos az autója a többi gyártmányához képest.
Ez valamelyest csökkenti a piaci versenyt, hiszen minden bringazár gyártónak elég a saját ligájában jót alkotnia, viszont a vevőket hajlamos összezavarni. Vannak viszont alapelvek, amelyek mentén a márka ismerete nélkül is ki lehet deríteni, ér-e valamit az adott darab. A legelterjedtebb megoldás például a hagyományos sodronyzár, ilyet valószínűleg mindenki látott már, ha máshol nem az áruházak polcain, 1-2 ezer forintos ártól.
Ezek persze egy szigorúbb rápillantástól szakadnak, egy körömvágó ollónál nem kell lényegesen több a bringa megszerzéséhez. Hiába tűnnek vastagnak, jellemzően csak a rugalmas burkolat miatt azok, az acélsodrony vékony. A vasfűrészt ugyan meg-megakasztja egy ilyen, de egy jobb bovdenvágóval másodpercek alatt leszedhető. Természetesen ebben a kategóriában is léteznek komolyabb darabok, 20 milliméter körüli átmérővel, ezekkel azért már küzdeni kell.
Hasonlóan elterjedt megoldás az U lakat. Ez már egy fokkal komolyabb védelmet nyújt, hiszen lényegesen keményebb anyagból készül, lévén nem kell rugalmasnak lennie. Ez viszont a legnagyobb hátránya is: nem tudjuk akármihez odazárni a bringát, sokkal kisebb vele a szabadság, mint egy sodronyzárral. Arra mindenképp érdemes odafigyelni, hogy olyat vegyünk, amely az U alak mindkét szárán reteszel, így nem elég csak az egyik szárat elvágni a kifordításhoz. Ha nem kör, hanem szögletes keresztmetszetű a profil, jó nyomon járunk.
Anyaghasználattól függően itt már jellemzően csak a vasfűrész segít, jobb daraboknál már csak a sarokcsiszoló. Nem elég azonban a kemény, tartós fém, jó zárszerkezet is kell, léteznek olyanok, amelyeken takarólemez nehezíti meg a bejutást minden eszköznek, ami nem kulcs. Egy ilyen lakatot már 5000 forint körüli áron hazavihetünk, de ha komolyan gondoljuk, 30 ezerért is vehetünk le a polcról. Viszont az elrettentés csúcsa mégsem ez, hanem a láncos lakat.
Ezek nem ritkán a 2-3 kilós ligában játszanak, egy masszív láncból és annak a két végét összefogó lakatból épülnek fel, bár sok modellen a zármechanika részét képezi a láncnak. A láncszemeket sokszor burkolják, hogy még nehezebb legyen hozzájuk férni, és méretüknél, valamint súlyuknál fogva ezek szállítása sem olyan kényelmes, mint a fent említett daraboké. Ha csak nem a zármechanika felől közelít a tolvaj, akkor kicsi az esély a roncsolásra, ahhoz sem árt legalább egy sarokcsiszoló. Láncos lakatot akár 50 ezer forintért is találni a piacon, és talán a legkomolyabb előnye, hogy az egyszeri tolvajt már méreteinél fogva is elriasztja. Bár kézenfekvőnek tűnik a nadrágszíj helyére fűzve szállítani, nem érdemes, hiszen egy borulásnál szépen átrendezi a medencecsontot a kemény acél.
Léteznek más megoldások, kifejezetten hasznos tud lenni a colstok módjára széthajtogatható lakat, amely nagy átfogással bír, de összehajtogatva kis helyen is elfér. A görgős zár arra épít, hogy az acélsodronyt fémhengerekkel burkolják, így az nem hozzáférhető fogóval, de a görgők miatt fűrésszel is problémás vágni. Mivel ma a legtöbb bringa kerekét gyorszár rögzíti, könnyen kiemelhetőek, vehetünk csak kerékzárat is, de létezik U lakathoz kiegészítő sodrony, amelyet a kerekeken átfűzve külön is rögzíthetünk.
A kérdés mégsem feltétlen a lakat, hanem a lophatóság: van-e helye, ideje és lehetősége a tolvajnak, hogy elbíbelődjön a zár szerelésével? Ha igen, akkor nagyjából az összes felsorolt lakatot felrakhatjuk a bringánkra, el fogják lopni. Ezért érdemes olyan helyen lezárni a bringát, ahol a zaj, vagy a tevékenység feltűnő: például a mélygarázs emiatt kiesik. A túl nagy tömegre sem feltétlen érdemes apellálni, hiszen ott mindenki a maga dolgával foglalkozik, nem veszik észre, mi történik az oszlop tövében.
Az sem elvetendő, mihez zárjuk a bringát: ha alkarnyi láncos lakattal egy vékony kerítésvashoz kötjük a bringát, esetleg frissen ültetett facsemetéhez, nem kérdés, a tolvaj melyiket fogja elvágni. A kamerával megfigyelt terület, esetleg valamilyen portásfülke környéke lehet igazán célravezető, de kávézóból is érdemes lehet olyat választani, aminek az ablakából rálátunk a bringára. Néha a lakat állapotát is érdemes ellenőrizni, hiszen előfordulhat, hogy a tolvaj a gyengítésre játszik, mindig csak kicsit roncsolja, hogy előbb-utóbb eltörjön, és a bringa szabaddá váljon.
Jó módszer lehet még a két zár kombinálása, hiszen hiába érkezik a tolvaj a kabátja alatt egy 70 centis erővágóval, ami a sodronyzárat átviszi, fűrész nem lesz nála, ami az U lakatot oldja, nem is biztos, hogy látja értelmét a próbálkozásnak. Ugyanakkor ki kell mondani, hogy feltörhetetlen zár nincs, így ellophatatlan bringa sem. Mindössze annyit érdemes tenni, hogy ha nyilvános helyen kell hagyni a bringát, akkor felkészülünk és figyelünk. És igen, az olcsó zárak nem jelentenek túl komoly védelmet, de ha már nem 2, hanem 10 másodperc eltolni a bringát, lehet, hogy nem éri meg a kockázatot, ahogy amellett is lehet érveket hozni, hogy a félmilliós bringát legalább 30-40 ezer forintos zárral biztosítsuk.
