Ahogy lassan kezdetét veszi a 2019-es szezon, a bukósisak-gyártók számos új termékkel jelentkeznek. A szinte űrtechnológiás anyagokból készülő új rétegek révén egyre biztonságosabbak ezek az eszközök, amelyek minden korábbinál jobban képesek elvezetni az ütések erejét. Az integrált rendszerek elnyelik a mozgási energiát, lassítva az agy mozgását a koponyán belül, ha valamilyen baleset történik. A modern bukósisakok könnyűek, jobban szellőző anyagból készülnek, egyes darabokra első és hátsó fények is szerelhetőek, valamint fülhallgatót, navigációs rendszert, féklámpát, zenelejátszót, adó-vevőt, ütődésérzékelőt is lehet csatlakoztatni hozzájuk. Akkor miért nem hordjuk a sisakokat?
A világ országai jelenleg két csoportra oszthatóak aszerint, hogy törvényileg kötelező-e bukósisakot viselni (mint Finnországban, Argentínában, Új-Zélandon, Dél-Afrikában, Ausztráliában és egyes kanadai tartományokban), vagy ez csak gyerekekre vonatkozik, illetve rájuk sem. Érdemes tehát feltenni a kérdést: jó döntés a bukósisak kötelező viselését előírni minden kerékpáros számára? Az orvosok tapasztalatai szerint egyértelműen hasznosak a bukósisakok, hiszen súlyos fejsérüléseket lehet velük megelőzni. Általános szempontból nézve viszont nem ilyen egyértelmű a helyzet. Úgy érzed, tabukat döntünk meg ezzel? Hiszen mi baj lehet abból, ha jogszabályok írják elő a kötelező sisakviselést mindenki számára, aki nyeregbe pattan?
Te szoktál sisakot hordani? © Profimedia
A világ leginkább biciklisbarátnak tartott országai, mint Dánia, Hollandia és Németország, nem írják elő kötelezően a bukósisak viselését. Annak ellenére, hogy ezekben az országokban nagyon sokan kerékpároznak napi szinten, mégis itt a legalacsonyabb a biciklis sérülések regisztrált száma. Ez pedig nem véletlen. Sokat fordítanak arra, hogy modern kerékpáros infrastruktúrát biztosítsanak, hogy a kerékpársávokat elválasszák a forgalom többi részétől, de híresen szabálykövetők az autósok is.
Belenyúlnak a darázsfészekbe
Amikor valaki felemeli a szavát a kötelező sisakviselést előíró jogszabályok ellen, azonnal rázúdítják a sisak nélkül balesetet szenvedő kerékpárosok traumatikus agyi sérüléseiről szóló történeteket. Aki cáfolni igyekszik az állításokat, szinte darázsfészekbe nyúl a véleményével. A tudományos és nem tudományos kutatások egyaránt azt a célt szolgálják, hogy bebizonyítsák, sisakban biciklizni sokkal biztonságosabb.
A valóság azonban ennél jóval összetettebb. Az 1980-as években még alig lehetett olyan biciklist látni, aki sisakot viselt volna. Diane C. Thompson, és a férje, Dr. Robert Thompson 1989-ben végezték azt a kutatást Seattle-ben, amely igazolta, hogy a bukósisakot viselő kerékpárosok 85%-kal kisebb eséllyel szenvednek fejsérülést egy ütközés esetén.
Az ausztráliai New England Egyetemen kutató Dorothy Robinson a későbbiekben arra hívta fel a figyelmet, hogy a legtöbb korábbi kutatás a témában súlyosan tévedett, mivel a kontextusból kiemelve kezelte az információkat. Azt a megfigyelést tette, hogy a bukósisakot hordó kerékpárosok sokkal gyakrabban ütköznek össze másokkal, és más testrészeiken szenvednek sérülést.
Kerékpáros balesetek az összes balesethez viszonyítva
Ausztráliában és Új-Zélandon 1990 óta jogszabályilag kötelező a bukósisak viselése. Először úgy tűnt, a siker nem marad el, hiszen a súlyos és halálos kimenetelű kerékpáros sérülések száma jelentősen visszaesett. Ugyanakkor Dr. Robinson szélesebb látókörrel igyekezett vizsgálni, mi a helyzet, és arra az eredményre jutott, hogy a konkrét időszakban a gyalogosok és autós balesetek más sérültjei esetében is csökkent a sérülések és halálesetek száma, elsősorban a közlekedési infrastruktúra fejlesztései, illetve a gyorshajtás és ittas vezetés elleni kampányok következtében. Egyebek mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy bár a fejsérülést szenvedett kerékpárosok száma csökkent, általában véve a kerékpáros balesetek száma nőtt, így következtetése szerint a bukósisak viselése téves biztonságérzetet ad, és emiatt egyes biciklisek a szokottnál nagyobb kockázatot vállalnak.
A British Columbia Egyetem kutatója, Dr. Kay Teschke az egyes kanadai szövetségi tartományok adatait vetette össze, és jutott érdekes következtetésekre. Míg egyes tartományokban nem kötelező a kerékpáros bukósisak viselése, másokban, például Brit Columbiában és Új-Skóciában igen. A kutatás eredményei szerint, ahol kötelező a sisakviselés, ott a kerékpárosok 67%-a hordta a védőeszközt, viszont az ilyen jogszabályi kötelezettség nélküli tartományokban csak 39%. Ugyanakkor annak az esélye, hogy egy kerékpáros mégis kórházba kerül, ugyanolyan magas volt mindegyik tartománytípus esetén. Dr. Teschke következtetése szerint, a sisak viselése valóban csökkenti azon biciklisek fejsérülésének súlyosságát, akiket a balesetet követően kórházban kezelnek. Ugyanakkor felmerül a kérdés, miért nem csökkenti a biciklisek ütközésének és kórházba kerülésének esélyét a sisak viselése.
Kötelező sisak a jégkorongban és más sportokban
Egy 2011-es norvég kutatásban Rune Elvik hívta fel a figyelmet arra, hogy a bukósisakot viselőket érő agyi sérülések számának csökkenésének vizsgálata elkendőzi a nyaki gerincet érő sérüléseket. Pedig ezek számadatai hasonlóan alakulnak egy egyébként teljesen másféle sport, az amerikai futball adataihoz. Ebben a sportágban az első bukósisakok már 1939-ben megjelentek, és használatuk a 60-as évek óta kötelező is. Bár az amerikai futballban a halálesetek száma csökkent, egyre több sportoló szenvedett gerincvelő-sérülést. Ez hasonlóan alakult az NHL-ben is, ahol 1979 óta kötelező a jégkorongozóknak sisakot és védőfelszerelést viselniük. Ugyanakkor a rögbit vizsgálva, ahol a játékosok védősisak nélkül is boldogulnak, a súlyos fej- és gerincsérülések száma alacsonyabb, mint az NFL-ben játszó amerikai focisták esetében. Gyakran emlegetik ennek indokaként azt, hogy a rögbijátékosok lassabban és kisebb erőhatással játszanak, így ütközéskor is kevésbé súlyosak a sérülések, amiket szerezhetnek.
Három igaznak gondolt legenda
Kutatásában Shaun Lopez-Murphy újságíró és közlekedési szakértő három általánosan terjesztett elméletet ismertet a kötelező sisakviselésre vonatkozóan, melyek mégsem helytállóak. Az első a túlzott aggodalomra vonatkozik. Az összes kerékpáros sérüléshez viszonyítva, a fejsérülések aránya meglehetősen alacsony. A Dr. Teschke által vizsgált ötéves időszakban, Kanadában 100 millió kerékpározásra jutott 633 biciklis sérülés. Ebből a kórházban kezelt eseteknek pontosan a negyede, járt fej- vagy arcsérüléssel. Erre alapozva olyan érvek is felmerültek, hogy a sisak nélküli biciklizést veszélyesnek tartani pont annyira indokolt, mint kerülni a repülőgépeket, arra hivatkozva, hogy az nagyon veszélyes, hiszen rendszeresen zuhannak le gépek.
A második elmélet a sebességre vonatkozik. A tudósok ezt „kockázatkompenzálásnak” nevezték el. Egy 2012-es norvég kutatás adatai szerint, a gyorsan tekerő biciklisek hordanak gyakrabban bukósisakot (akárcsak más sporteszközöket, pl. elasztikus ruhát, sportszemüveget, biciklis cipőt és szuperkönnyű vázas kerékpárt). Az ő körükben jóval magasabb a balesetek előfordulási aránya is. Egy évvel később ezt a felfedezést egy videóelemzés is alátámasztotta, amely egy vancouveri forgalmas körforgalom kamerájának képe alapján készült. Azt lehetett tapasztalni, hogy a bukósisakot viselő kerékpárosok 50%-kal gyorsabban hajtottak át a körforgalmon, mint azok, akik nem hordtak ilyen eszközt. Mivel a legtöbb kutatás esetén létezik cáfolat is, meg kell említenünk, a chemnitzi és drezdai műszaki egyetemek nemrég közölt munkáját is. Ennek során önkéntesekre szereltek fel kamerát, és megengedték nekik, hogy eldöntsék, mikor és hol akarnak biciklizni, valamint azt is, szeretnének-e bukósisakot viselni. Az eredmények azt mutatják, hogy a résztvevők többsége állandó sebességgel tekert, függetlenül attól, hogy bukósisakot viseltek-e, vagy éppen otthon hagyták azt.
A három elmélet közül az utolsó inkább az általános biztonságra vonatkozik, az úton haladó összes biciklist figyelembe véve. A helyzet sok országban volt hasonló: amint bevezették a bukósisak viselését kötelezővé tevő jogszabályt, a kerékpárosok száma csökkenni kezdett. 2003-ban Peter Jacobsen kutató közvetlen arányossági kapcsolatot igazolt a biciklisek száma és azok biztonsága között. Minél többen kerékpároznak az utakon, annál éberebbek és megfontoltabbak az autósok is, és ennek következtében a baleseti ráták is csökkennek. Ugyanígy, ha a biciklisek elkezdenek eltűnni az útról – például a sisak kötelezővé tétele miatt -, akkor az autósok hajlamosabbak gyakrabban összeütközni velük.
A sisak életet ment
Azt is joggal gondolhatod, hogy mindezek csak áltudományos elméletek, amelyek úgy illesztenek egymás mellé különböző dolgokat, ahogy akarnak. A naponta száz kilométert is tekerő versenybiciklisek gyakrabban kerülnek balesetbe, mint azok, akik hetente csak tíz percet bicikliznek, hogy munkába menjenek. Az erdő éles sziklái és csúszós gyökerekkel tarkított ösvényei között cikázó downhill kerékpárosok sosem ülnének biciklire fullface bukó nélkül, hiszen tudják, hogy még az összes védőfelszerelést viselve is nagyon fájdalmas tud lenni az ütközés. Az mégis indokoltnak tűnik, hogy kritikus szemmel vizsgáljuk meg a kötelező bukósisak-viselésre vonatkozó, mindenkire vonatkozó jogszabályokat. Németországban például le is vették a napirendről, a sisak hordását kötelezővé tevő jogszabály tervezetét, mert a háttérszámítások szerint arra lehetett számítani, hogy csökken a kerékpárosok száma, ha mégis bevezetnék. Ez pedig ellentétes lenne a szövetségi és tartományi szabályokkal, valamint annak pártok felett álló szándékával, hogy a rövid távú utazás egyik legjobb módjaként mutassák be a kerékpározást.
Nehéz megmondani, mi az igazság. Egy idén publikált finnországi kutatás szerint, bár az országban a kerékpárosok száma 1990-hez viszonyítva csökkent, csak töredékük állítja, hogy a sisak viselését kötelezővé tevő 2003-as jogszabály lenne az ok.
Egy csehországi egyetemek által végzett, tavalyi közös kutatás egy sokkal meggyőzőbb érvet hoz a bukósisak viselése mellett. A kutatócsoport 119 kerékpáros halálának körülményeit vizsgálta meg alaposabban, akik 1995 és 2013 között vesztették életüket Csehország útjain. A patológusok minden egyes esetet külön-külön elemeztek, hogy meghatározzák, segítséget jelentett-e volna, ha a biciklisek bukósisakot viselnek. Rendelkezésükre álltak a részletes rendőrségi jegyzőkönyvek is. Az eredmények alapján a bukósisak leginkább olyan esetekben segíthet, ha másik fél nem volt érintett a balesetben, tehát például elesés, vagy valamilyen tereptárgynak történő nekiütközés esetén. A kutatás szerint a 119 biciklisből 44 (37%) élhette volna túl a balesetet, ha sisakot viselt volna. Másrészről viszont, a nagy sebességgel történő ütközéseknél a sisak nem segített volna semmit, különösen, ha gépjármű vagy vonat is érintett volt. A kutatók azt javasolják a kerékpárosoknak, hogy viseljék a sisakot, de arra is felhívják a figyelmet, hogy bizonyos szituációkat messzire kerüljenek el, és ne tulajdonítsanak csodálatos védőerőt a bukósisaknak.
Tragikus esetek a műtőből
A sérült bicikliseket ellátó, traumatológián dolgozó orvosok gyakran látják milyen borzasztó következményekkel jár, ha valaki védőfelszerelés nélkül szenved balesetet. „Nem szeretek kerékpárosokat sisak nélkül látni” – mondta el Jan Žmolík cseh orvos, aki Liberecben dolgozik a kórház ortopédiai és traumatológiai osztályán. „Gyakran kell ellátnunk betegeket, akik bukósisak nélkül szenvedtek balesetet kerékpárjukkal. Nem ritka, hogy hónapokat kell az osztályon eltölteniük úgy, hogy különböző csövek lógnak ki a testükből, amelyek életben tartják őket” – magyarázza a doktor, aki egyébként maga is lelkes cross-country kerékpáros. „Én személy szerint még reggeliért sem ugranék el biciklin sisak nélkül” – tette hozzá, kiemelve, hogy a balesetek nagy százalékában a biciklisek fejjel előre esnek el. Ha van is rajtuk sisak, az ilyen esés általában a kulcscsont törésével végződik, mivel ide hat a mozgási energia. A második számú ütközési pont a fej, illetve a koponya. Ha valamilyen szilárd tárgynak ütköznek neki, például egy korlátnak, fának, padnak vagy parkoló autónak, akkor a sérülés halálos következményekkel járhat.
Függetlenül attól, hogy az adott országban a törvény előírja-e, azt mindig te döntöd el, felveszed-e a bukósisakot. Hogy megkönnyítsük a döntést, ide csatoljuk még a „Hordani vagy nem hordani” című norvég kutatás eredményeit, amelyeket a Közlekedésgazdasági Intézet 2018-ban tett közzé Oslóban.
– A bukósisak 48%-kal csökkenti a fejsérülés veszélyét, illetve 60%-kal a súlyos fejsérülésekét.
– A bukósisak 23%-kal csökkenti az arcsérülés veszélyét, és nem növeli a gerincvelő-sérülés kockázatát.
