Még sosem volt ilyen egyszerű a nagyvárosokban tekerni, mint most. Már saját biciklire sincs szükséged. A nagyobb városokban kerékpármegosztó szolgáltatások működnek: elég letölteni egy alkalmazást a telefonodra, megadni a bankkártyád adatait, megkeresni egy szabad biciklit, és már tekerhetsz is. De vajon nem jelentenek-e a mindenütt felbukkanó biciklik biztonsági fenyegetést a többi közlekedőre?

Ha megnézzük a számokat, egyes német nagyvárosok utcáin jól megfigyelhető a kerékpármegosztó szolgáltatást üzemeltető cégek növekedése. 5000 szolgáltató működik Frankfurtban, 10 000 Münchenben és 14 000 Berlinben. A helyzet más európai- és észak-amerikai városokban is hasonló. Ahogy egyre terjed a kerékpármegosztás, felbukkannak az első, biztonságért aggódó hangok is. Az alkalmai biciklisták nagyobb eséllyel szenvednek balesetet? Valószínűbb, hogy tekerés során megsérülnek?

A jelenséget kritizálók arra mutatnak rá, hogy a városokat ellepő biciklikre szinte bárki, bármikor felpattanhat, és így olyanok is igénybe veszik a szolgáltatást, akiknek szinte semmilyen városi kerékpáros rutinja nincs. Így pedig szinte nem is az a kérdés, hogy ütköznek-e, csak az, hogy mikor.

Az ilyen bicikliket gyakran kölcsönzik ki a bárokból, szórakozóhelyekről hazafelé tartó vendégek is, hogy a tömegközlekedés leállása után se kelljen taxira költeniük. A vérük alkoholszintjétől függetlenül, azért is sokan biciklire pattannak, mert az eszközök bárhol könnyen elérhetőek. Emellett sok olyan turista is igénybe veszi a rendszereket, aki nem rendelkezik helyismerettel, illetve a közlekedési szokásokat sem ismeri kellő alapossággal.

Egyre növekvő kockázat

„A fejsérülések kockázata jelentősen megnőtt az egyes városokban azt követően, hogy beindultak a kerékpármegosztó szolgáltatások” – harsogták amerikai lapok még 2014-ben. Idővel Európában is megjelentek hasonló tartalmú beszámolók. Az aggodalom fő oka látszólag az volt, hogy a közösségi kerékpárosoknak vagy hozniuk kellett magukkal a bukósisakot, vagy a nélkül voltak kénytelenek tekerni. Emiatt vált közmeggyőződéssé, hogy a közösségi kerékpározás nagyobb veszélyeket rejt, mint ha mindenki a saját biciklijével járna.

Az aggodalmakat azon amerikai és kanadai szakértők kutatása alapozta meg, akik megkísérelték meghatározni, van-e számszerű kapcsolat a kerékpármegosztó szolgáltatások terjedése és a fejsérüléses biciklibalesetek növekvő száma között. A kutatócsoport öt nagyvárosban gyűjtött adatokat: Montrealban, Washingtonban, Minneapolisban, Bostonban és a floridai Miami Beach-en. Ezeket összevetették olyan helységek adataival, ahol nem üzemelt még ilyen szolgáltatás, mint például Milwaukee és Seattle. A kutatás eredménye szerint a kerékpármegosztó szolgáltatást működtető városokban a fejsérülés kockázata 14%-kal magasabb volt. A többi helyen a sérülés kockázata változatlan maradt a vizsgálat időszakban.

A kerékpármegosztók használóira leselkedő kockázatok kutatásának vezetője Janessa Graves volt, akinek fő kutatási területe a Washingtoni Állami Egyetemen a gyerekbalesetek megelőzési lehetőségei. Vizsgálatát az American Journal of Public Health szakfolyóirat honlapja 2014-ben tette közzé. Sajtónyilatkozatai szerint Graves nagy rajongója a kerékpározásnak, annak kétségtelen egészségügyi előnyei miatt, de egyúttal figyelmeztet a kerékpármegosztó szolgáltatások veszélyeire is: a fejsérülések megnövekedett kockázatára.

Kiragadott számok

Bár úgy tűnt, hogy megalapozottan kritizálja a kerékpármegosztókat, a kutatás már alapjaiban hibás volt. Először is, nem talált ok-okozati összefüggést. A szerzők számos olyan fontos tényezőről megfeledkeztek, amelyek befolyásolhatták volna az eredményeket. Az egyik fő hiba, amit elkövetettek, hogy a kutatás nem tett különbséget azon biciklisek adatai között, akik bérelt biciklin szereztek sérülést, és azok között, akik a sajátjukon ülve sérültek meg.

Ami még jelentősebb hiányosság, hogy a kutatás nem vette figyelembe, hogy az egyes városokban az összes biciklis száma mennyivel növekedett meg. Ha az adott időszakban az összes biciklis száma nőtt, akkor logikus, hogy a kerékpáros balesetek száma is nő – ez önmagában nem igazolja azt, hogy a kerékpármegosztók járulnak hozzá a kockázathoz. Az összegyűjtött adatok további elemzése alapján a kerékpármegosztót működtető városokban a meg nem határozott biciklis sérülések száma jelentősen csökkent, egészen konkrétan 28%-kal. Így Dr. Graves kutatásának főbb pontjait sikerült megcáfolni.

A megosztós biciklikkel mindenki óvatos

A kerékpármegosztók fő szószólói is bemutatták a világnak saját eredményeiket. Az elmúlt tíz évben a közösségi kerékpárokat összesen 800 000-szer használták Minneapolisban, 5,9 milliószor Washingtonban és 350 000-szer San Francisco térségében, és egy halálos kimenetelű baleset sem történt.

Mindegy, hogy Európát vagy az óceán túlpartját vizsgáljuk, a különböző országokban a kerékpáros szolgáltatások működési elvei nagyon hasonlóak. A kölcsönzött biciklik nehezek és robusztusak, hogy a lehető legtovább használatban maradhassanak. A nagy súly miatt elég lassan lehet velük haladni, ami eleve biztonságosabb kerékpározást jelent, mint az igazán gyors suhanás.

Azért, hogy a közösségi bicikliket már messziről meg lehessen különböztetni a privát kerékpároktól, a cégek feltűnő és élénk színekbe öltöztetik őket, amit a forgalomban is könnyű kiszúrni – ezért aztán az autósok is előbb meglátják őket, és kikerülhetik a kritikus helyzetekben. Ezen felül a kölcsönzött bicikliket rendszerint felszerelik első és hátsó lámpával, ami nagyban növeli a láthatóságot, hozzájárulva a passzív biztonsághoz is. Arról nem is beszélve, hogy ezeket az eszközöket rendszeresen szervizelik, ami csökkenti a meghibásodások valószínűségét.

Egy másik érvelés szerint a kerékpármegosztó szolgáltatások használói azért is óvatosabbak, mert nem ismerik igazán a biciklit, amin tekernek. Persze ennek van negatív oldala is – mivel a kerékpárosok nem ismerik a kerékpárt, összezavarodhatnak a forgalomban és könnyen válhatnak kockázatos helyzetek részeseivé. Arról, hogy sisakkal vagy a nélkül veszélyesebb tekerni, még a szakértők között is élénk vita folyik.

Rongálás és jogi kérdések

A nyilvánvaló kockázatok mellett a kerékpármegosztó szolgáltatásokhoz olyan veszélyek is társulhatnak, amelyekre nem lehet számítani. Seattle-ben – ahol kb. 9000 közösségi bicikli üzemel – a vállalatok azt vették észre, hogy a kifejezetten rosszindulatú károkozás is előfordul. Egyes bicikliket szándékosan törnek össze, szednek szét, vagy éppen dobnak a tengerbe. Amíg csak a biciklikről van szó, ez még nem a világ vége – a vállalkozások erre fel vannak készülve, mindig merülhetnek fel váratlan kiadások. Néhány esetben azonban a fékvezetéket vágták el. Seattle-ben, ahol híresen sok a meredek utca, a következmények végzetessé válhatnak.

Te mit gondolsz? Biztonságos még a közösségi kerékpározás?