Hogy kerültél a bringázás közelébe, mik voltak az első bringás élményeid?
Egy lány miatt kezdtem bringázni, aki szerint a fixisek nagyon menők voltak, de akkoriban én még nem nagyon kerékpároztam. Miatta szereztem egy fixit, amin nem volt sem váltó, sem fék, és azzal kezdtem tanulni. A lánynak már se híre se hamva, de biciklim egyre több van azóta.
Szám szerint mennyi is?
Most három van. Egy melós, agyváltóval, acélvázzal, mellette a verseny és edző bringa, Colnago, alu-karbon vázzal, és egy fixi, időfutam-kormánnyal, fixi versenyekre.
Milyen volt úgy fixire ülni, hogy ellőtte minimális bringás tapasztalatod volt?
Amikor megvettem, toltam hazáig, egyszerűen nem tudtam, hogy a Móriczról hogy fogok eljutni a Moszkva térre, ahol akkor laktam. A vérmezei bicikliúton próbálgattam, szereztem a pedálra egy szíjat, olvastam a témában, kérdezősködtem, aztán két hét alatt úgy megtanultam, hogy már forgalomban közlekedtem.
És hogy jött az országútizás?
Egy-két évet már futárkodtam fixivel, amikor ellopták a fiximet. Hirtelen olyan bringát tudtam szerezni, amin volt fék, és akkor rájöttem, hogy a fék milyen jó dolog. Aztán 2015-ben a Hajtás Pajtással (szerk.: a futárcég, ahol Álmos dolgozik) beneveztem a Tour de Pelsóra, ez volt az első mezőnyversenyem, tök jó időt mentem, hat és fél óra alatt körbetekertem a Balatont fixivel. Akkor támadt az a gondolatom, hogy ha ez fixivel így megy, akkor egy rendes bringával még jobb eredményt érhetnék el. Ettől lelkesültem fel.
Hogy fér meg egymás mellett az országútizás és a futárkodás? Mennyire van lehetőséged egyikre a másik mellett?
A Hajtás Pajtás szerencsére olyan cég, ahol belefér a rugalmasabb munkaidő, ha edzésről, vagy iskoláról van szó. Felkelsz mondjuk 5-kor, 6-kor elindultok a Coffee Ride-dal a Pilisbe, fél kilenc-kilencre hazaérsz, zuhanyzol, aztán fél tíz-tíz körül bejelentkezel munkába, és onnantól dolgozol.
Nem monoton?
Nem, mert addig az erdőben bicikliztél, barátokkal, versenytársakkal, utána meg munka miatt a városban. Kemény, amikor reggel letolsz 70-80 kilométert majd utána még egyszer ugyanannyit. Az edzés után fejben fáradtabb vagy, nehezek a lábaid, de egy-két óra futárkodás után elmúlik, viszont a mentális kimerültség miatt, veszélyesebbé válik a közlekedés.
Melyik volt eddig a legkeményebb bringás teljesítményed?
Egyszer 5 óra 7 perc alatt meglett a Balaton-kör, de kaptam egy görcsöt az utolsó 30 kilométeren, szóval az is lehetett volna még jobb. Ukrajnába is tekertem már le, Beregszászra, múlt szeptemberben az öcsém esküvőjére, az 350 kilométer volt. Ezt egy 23 km/órás átlaggal fejeztem be, ott is minden bajom lett út közben, szintén mehetett volna jobban. Meg volt az Észak Pokla nevű verseny, ott a Mátrát tekertem körbe, 170 kilométer volt, 2800 szinttel.
És melyik volt a legjobb élmény?
A mezőnyversenyeket szoktam nagyon élvezni, azt, amikor beérek a célba, az eszméletlen durva adrenalin. Most is volt egy tök jó, 60 kilométeres futárverseny, a CBI Big Jam, ez a Budapest-Biatorbágy-Velence körön ment. Az elejétől kezdve szökésben voltam, de a végére elfogytam. Nagyon jó érzés volt, amikor hátranéztem, és nem volt senki a láthatáron, de végül csak negyediknek sikerült célba érni, lecsúszva a dobogóról.
Hogy jött az ötlet, hogy jelentkezz a nyereményjátékra?
A főnököm, Sinya rakta be a linket a közös csoportunkba, ezúton is köszönöm neki. Amúgy is szeretek videókat vágni, meg videózni, jelentkeztem már egy csomó ilyen lehetőségre, például Kínába tanítani videóval, de egy sportmárka pályázatán is jó eredményt értem el. Ezt a videót is csak úgy elterveztem, aztán felvettem, egész nap a rímeken gondolkodtam, és reméltem, hogy más nem tesz bele ennyi energiát.
Hogy készülsz majd a futamra?
Már beszéltem Simon Péterrel (szerk.: profi országúti kerékpáros, a Balaton-kör pályacsúcs-tartója, Álmos edzője) és találkozunk is, leülünk, kitaláljuk, hogy tudok a leghatékonyabban készülni. Aztán összerakunk egy profi edzéstervet.
Hányadikként szeretnél befutni?
Elsősorban az a cél, hogy végigmenjek görcs és gubanc nélkül, hiszen ilyen kemény versenyen még sosem voltam, ez mégiscsak egy Tour-szakasz. Elvileg 15 ezren indulnak, jó érzés lenne az első ezerben benne lenni. A nevezésnél meg kellett adni, hogy milyen eredményt szeretnék elérni, én a második kategóriát jelöltem be: öt és hat óra közé tettem magam, ami azt jelenti, hogy 22 és 27 km/órás átlaggal kell lenyomni a 135 kilométert, 4560 méter szinttel. Lehet, hogy kidőlök a végére, de az is lehet, hogy jobban sikerül majd, mint várom, az biztos, hogy mindent meg fogok tenni.
