1995 óta több ezer biciklis vett már részt a Megavalanche elnevezésű downhill tömegversenyen, amely az Alpe d’Huez nevű franciaországi síparadicsom felett, 3300 méter magasan található gleccserről rajtol. A cseh Ondrej Barta (30) volt az egyik szerencsés, aki beért a célba.
Ondrej geológia szakon diplomázott és van egy építővállalata, amely kiserőművekre szakosodott. Tinédzser kora óta jár profi mountain bike versenyekre. Dolgozott downhill- és síoktatóként is, és több száz versenyen indult már, köztük van például 30 MTB világkupa rajt és a kanadai Whistlerben rendezett híres Crankworx DH verseny.
Bár sosem sikerült főállású kerékpárossá válnia, mégsem csalódott, hiszen új célokat tudott kitűzni maga elé. Korábban egyetemen tanított, nemzetközi tudományos konferencián adott elő szerkezeti geológia témában, és a mountain bikeozás mellett más sportoknak is szerelmese, mint például a motocross, a síelés, a boulder mászás és a siklóernyőzés.
Számtalan helyi és országos versenyt megnyert, és állt a dobogón cseh, szlovák, lengyel, osztrák és magyar kupaversenyeken is. Nyolc évig volt a hivatalos cseh nemzeti csapat tagja. Idén nyáron valóra váltotta egyik legmerészebb álmát: elindult a legendás Megavalance versenyen. Át is adjuk neki a szót:
„Nagyon sok örömet szereztek a különböző versenyek Európa-szerte. Voltak nagy biciklis kalandjaim a Himalájában, trópusi esőerdőben, sivatagban, számtalan szigeten, Brit-Kolumbiában, föld alatti bányákban, hóban-fagyban is. Mindig az olyan kalandos versenyeket keresem, amelyek örömet okoznak, és amelyeken új élményeket szerezhetek.”
„Sok évig a Megavalanche volt az egyik olyan kihívás, amit nagyon szerettem volna kipróbálni. Két héttel a verseny előtt hívott fel egy barátom, aki közölte, hogy még van hely a nevezésre, így aztán – tétovázás nélkül – jelentkeztem. Volt már tapasztalatom tömegrajtos, havas pályán rendezett versenyekkel, szóval sejtettem, hogy nagyjából mire számíthatok, de a fizikai erőnlétem nem volt elég jó, ami később gondot is okozott a versenyen.”
“Majdnem egy héttel a verseny előtt már ott voltam Alpe d’Huez-ben. Az egész városka lenyűgöző, különösen télen, olyankor szinte kihagyhatatlan. Mivel a késői nevezés miatt hátrébbról kellett rajtolnom, tudtam, hogy nem lesz könnyű eljutni a döntőig. A jelek szerint nagyon jól sikerült a kvalifikációs futamom, ami még nagyobb élmény volt, mint a döntő, mert 3300 méter magasságból 720 méterig kellett lejönni.”
„Összesen tíz előfutam volt, mindegyiken 150 versenyzővel, és mindegyik kvalifikációs kör lényegesen rövidebb távon zajlott. Mindegyik előfutamból a 35 leggyorsabb biciklis jutott tovább a vasárnapi döntőbe, így összesen 350-en álltak rajthoz. További 350 versenyző a szombati Megavalanche Challengers fordulóba kerülhetett. A többi résztvevő a Mega Amateurs, Affinity 1 vagy Affinity 2 elnevezésű csoportban indulhatott.”
„A pálya teljes hossza miatt a szokásosnál kevésbé agresszív felfüggesztést használtam, így a Banshee biciklim a szokottnál kényelmesebb volt. Amire nagyon nagy gondot fordítottam, az a defektek megelőzése volt. Végül belső nélküli (tubeless) downhill gumikat használtam. A kvalifikációs kört hátulról kezdtem, és tudtam, hogy át kell verekednem magam a középmezőnyön, leelőzve legalább 115 versenyzőt, hogy odaférjek a döntő kezdősorába. A legjobb esély erre az első szakaszon kínálkozott, ahol a széles pályán könnyebben lehetett előzni. A legjobb formámat hoztam, és a tízedik helyen végeztem.”
„Az utolsó előfutam rajtja döbbenetes volt. A nagyszámú résztvevő miatt minden versenyző már hajnali 6 órakor a lenti állomáson gyülekezett, hogy időben odaérhessen a kezdőpontra, ami 3300 méterrel van a tengerszint felett. Bár a hőmérséklet jóval fagypont alá került és jeges szél fújt, a rajt előtt termelődő adrenalin felfűtött annyira, hogy megfeledkezzek róla, hogy nyári mez van rajtam.”
“A verseny hivatalos himnusza, az Alarma la Bomba, és az égen cirkáló helikopter teljesen egyedivé tette a rajt hangulatát, olyan volt az atmoszféra, mintha a frontvonalon állnék. Végül vettem egy nagy levegőt, és felpattantam a biciklire.”
„Az első három kilométer egy óriási downnhill őrület volt, havas pályán. Ebben a totális káoszban előztem meg kb. 70 másik versenyzőt, és beértem a 30 leggyorsabb közé. Akkor jöttem rá, hogy kellett volna energiát tartalékolnom a későbbiekre. A tömegrajt, ahol mindenki igyekszik a lehető legelőrébb jutni, nagyon sokat kivesz az emberből, és a magasság miatt a levegővétel is sokkal megerőltetőbb. Szerintem a mezőnynek legalább a fele több mint egyszer leesett a kerékpárjáról.”
„Bár a lejtő jól karbantartott felülete miatt kormányozni kényelmesen lehetett, a sok boruló biciklis miatt kiszámíthatatlan volt minden, és végül én is összeütköztem egy másik versenyzővel, ami miatt az első kerekem elé estem a földre. Fel tudtam kelni, és szerencsére nem vesztettem sok időt. A gleccserszakaszt egy keskeny lejtős rész követte, kőtörmelékeken át, ezért előzni szinte lehetetlen volt. Az Alpe d’Huez körüli következő szakaszon sokat kellett tekerni, de én eléggé lelassultam, és kb. 30-an meg tudtak előzni.”
„Az utolsó rész egy downhill pálya volt, amit kb. 10 perc alatt lehetett megtenni. A teljes időm 48 perc volt, és sikerült műszaki hiba nélkül célba érnem, így a döntő futam 350 versenyzője közül én lettem a 67., ami nem is rossz, ha belegondolok, hogy 1500-an indultak a versenyen. Az átlagos pulzusszámom 170 volt percenként, a maximum 196.”
„Arra törekedtem, hogy az első 100-ba beférjek, így aztán nagyon örültem az eredménynek. A következő alkalomra próbálom majd javítani a fizikai állóképességemet, mert az élen végzett versenyzők mind nagyon erősek és kiegyenlítettek köztük az erőviszonyok. A versenyzők 50 különböző országból érkeztek, voltak köztük kiemelkedő enduro és downhill versenyzők is.”
„A Megavalanche életem egyik legnagyobb mountain bike versenyélménye volt, és őszintén arra bíztatok mindenkit, hogy próbálja ki egyszer. Az indulási díj legfeljebb 118 euró. Ezért cserébe nem csak indulhatsz a versenyen, de kapsz egy hetijegyet is a környékbeli felvonókra, így meg pláne megéri. Legközelebb is biztosan itt leszek. Nyomjátok teljes sebességgel az elejétől, használjatok downhill gumit, legyetek jó erőben, és élvezzétek! Ott találkozunk!”
